Gyors, lapos zsemlék
sponsored links
Még sosem készítettem kenyeret vagy péksüteményt kimondottan teljes kiõrlésû lisztbõl, de most megtettem annál az egyszerû oknál fogva, hogy nem volt semmiféle fehérlisztem itthon. Kenyerünk sem volt, de kedvem sem, hogy üzletbe menjek érte, ezért fogtam a maradék teljes kiõrlésû lisztemet, sót, cukrot élesztõt meg tejet tettem hozzá, és begyúrtam kõttes palacsintának. Igenám, de kõttes palacsintát (ahogy nálunk nevezik a kelt tésztából sütött palacsintát) még sosem csináltam, pláne nem tk. lisztbõl, úgyhogy fogalmam sem volt, mi sül ki belõle. Rövid kelesztés után (kb. félóra volt) el is kezdtem sütni a "palacsintákat", de miután néhány darabot megsütöttem, rájöttem, hogy nem tetszik a végeredmény: nem volt rossz, de eléggé meg kellett sütni ahhoz, hogy átsüljenek, mire kívül sötétbarna lett, és meglehetõsen ropogós. Belül pedig kétes állagú. És nagyon sok olajat is magukba szívtak. No, fogtam, félretettem a tálat a tésztával, és letakartam. Közben amit már megsütöttem, ráhelyeztem a sütõpapíros tepsire, és bedugtam a sütõbe: épp forró volt, mert elõtte grilleztem meg a padlizsánszeleteket, és még 7-8 percig sütöttem õket. Érdekes végeredmény született, de az ebéd mellé tökéletes volt, a lányok szívesen mártogatták bele a krémlevesbe. El is fogyott. Miután ettünk, akkor jutott eszembe a maradék tészta. Mit csináljak vele? És akkor, mint aki feltalálja a spanyolviaszt, a homlokomra csaptam: hát megsütöm zsemlének! Fogtam a már említett sütõpapíros tepsit, kanállal kiszaggattam rá a masszát, és bedugtam a már kissé lehûlt sütõbe, és bekapcsoltam azt. Amíg újra felforrósodott, a halmocskák még keltek-nõttek egy kicsit, majd 220 fokon kb. 15 perc alatt ...