sponsored links

Szeretitek a krimiket?
Én nagyon.
Ötéves korom Ăłta tudok és szeretek olvasni, ami azzal jĂĄrt egyĂźtt, hogy mindenféle olvasmĂĄny ĂĄltalĂĄban elĂľbb kerĂźlt a kezembe, mint a kortĂĄrsaim zĂśmének. Ennek volt jĂł és rossz oldala egyarĂĄnt. A jĂł oldal az, hogy zsenge koromban viszonylag nagy szĂłkinccsel rendelkeztem, sosem volt probléma, hogyan fejezzem ki magam. Az ĂĄrnyoldal az, hogy a kortĂĄrsaim kĂśzĂśtt elmagĂĄnyosodtam. Nem az foglalkoztatott, ami Ăľket, mindig kicsivel elĂľrébb jĂĄrtam, és ettĂľl idĂľnként nagyon szenvedtem. IdĂľsebbek kĂśzĂśtt kerestem barĂĄtokat, ez meg kamaszkoromban okozott problémĂĄkat, mert elhittem, hogy egyidĂľs vagyok velĂźk, és én is megtehetem azt, amit Ăľk.
Na, de ez mĂĄsik téma.
A krimikre a nagypapĂĄmnĂĄl kaptam rĂĄ, aki kocsmĂĄros volt és régiséggyĂťjtĂľ, felvĂĄsĂĄrolt mindenfélét, tĂśbbek kĂśzĂśtt antikvĂĄriumokbĂłl egy falnyi Albatrosz kĂśnyvet. Az Albatrosz sorozatra azt hiszem, egy hosszabb betegségem idején kaptam rĂĄ, amikor nĂĄluk parkoltam, és unalmamban elkezdtem Agatha Christie-t olvasni. AztĂĄn Edgar Wallace-t, meg Sir Arthur Conan Doyle-t. Ami a filmeket illeti, elsĂľ helyen mindig is Columbo felĂźgyelĂľ ĂĄllt, utĂĄna jĂśtt az Ăśsszes tĂśbbi: Petrocelli, San Francisco utcĂĄin, Kojak (bĂĄr az mĂĄr egy kicsit sĂśtét hangulatĂş volt), meg a Charlie angyalai, amelybĂľl a minap megprĂłbĂĄltam megnézni egy részt itt, és megĂĄllapĂ­tottam, hogy szĂśrnyĂť... pedig azt hittem, Cameron Diaz-nĂĄl nem lehet ...