Guminyakúak - Sevilla, 2. nap: a Plaza de Toros de La Maestranza
sponsored links
Barátnõm férje, Csaba hívja a turistákat guminyakúaknak, mivel mást sem tesznek, mint sétáik során folyton erre-arra, fõként felfelé nézegetnek, különös edzést adva ezzel a fejet tartó testrésznek.
Nos, ha az ember rövid ideig turistáskodhat csak, két választása van: vagy alárendel mindent a látnivalóknak, megy és néz, mert ki tudja, mikor tér vissza az adott helyre újra - ha visszatér egyáltalán -, vagy a másik lehetõség, hogy hagyja a mûemlékeket másra, inkább igyekszik beszívni a hangulatot, az illatokat, és így ragadja meg a helyet.
Mi inkább az utóbbira vágytunk.
Persze, akkor is vannak bizonyos néznivalók, amelyek megkerülhetetlenek, kihagyhatatlanok, ezeket természetesen abszolváltuk mi is.
Az elsõ a Plaza de Toros de La Maestranza, a híres bikaviadalok nevezetes helyszíne volt - mivel ez fekszik legközelebb a Trianát Sevilla másik oldalával összekötõ Puente de Isabel II hídhoz, amelyen át leginkább közlekedtünk.
Nem emlékszem pontosan, hogy félkor és egészkor indul-e az idegenvezetés, vagy csak összevárnak egy csoportot, és ha megvan a létszám, akkor mennek. Amíg az ember várakozik, addig is vásárolhat mindenféle emléket bikaviadalokról, az arénáról. Bikás toll, bikás füzet, bikás kendõ, bikaviadalos naptár, és a többi.
Idegenvezetõnk szõke, hosszú hajú fiatal hölgy volt, aki elõször az arénát mutatta be; láttuk, hol jönnek be a bikák, hol a matadorok, hol a kórház-kapu, és hol viszik ki a döglött állatokat.
Õszinte leszek, nekem a bikaviadalokról nincs túl jó véleményem. Szerintem a spanyoloké erõsen matriarchális társadalom, ezt kiválóan tükrözi a flamenco, a tánc, amelyben a hölgyek nõi trükkjeik teljes tárházát felvonultatják. A férfiak meg a nyomorult bikák megölésével próbálják visszaszerezni önbecsülésüket, és azt az illúziót kelteni ezzel magukban, hogy mégis õk irányítanak.
A spanyol állam jelentõs összegekkel támogatja a bikaviadalokat mind a mai napig, dacára annak, hogy a lakosság sincs már igazán oda érte, hogy az állatvédõkrõl ne is beszéljünk. Évente 1000 bika és 3000 ló veszti el életét e társadalmi esemény ...