Gulyás. Marha.Jó.

2014-04-27

sponsored links


Németországban jártunk. Kedden egész nap mentünk, szerdán egész nap jöttünk. Fiunk ott töltött 7 hónapot mint gyakornok egy keresztyén alapítványnál. Szerettem volna látni, hogy milyen környezetben volt, ezért érte mentem én is. Nem is bántam meg. 
Gyönyörû tájakat láttunk. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a fák az akác-nyárfa összetételrõl fenyõ-nyírfa kombinációra váltottak ahogy haladtunk észak felé. 
Ami az út gasztronómiai vonatkozását illeti, a következõket kell megjegyeznem:

1. Láttam 4 fácánt, 3 õzet, 3 tehéncsordát (egyik Holstein fríz), és egy ménest is.
2. Bárki az én helyemben arra készült volna, hogy ha már ott van Berlintõl 20 km-re, akkor megkóstol valami finom német kaját: csülköt, kolbászt, káposztát. Nem lehet zokon venni tõlem, hogy én is erre vágytam. Kisfiam kérdezte is, hogy mit szeretnék. 
Igen ám, de egyszer csak a családi közbeszédben megjelent egy új motívum: a fiú fõnöke már 8 éve nem járt Magyarországon, és nagyon ízlett neki a gulyás. Ha elég óvatos lettem volna, akkor valami olyat mondok erre, hogy bizony, jó is az. Ha legközelebb erre jár, kipróbálhatja. Vagy azt, hogy ha már eddig kibírta nélküle, akkor a hátralévõ körülbelül 50 évben bizonyára jól meglesz nélküle. Ehelyett azonban hagytam, hogy a dolgok a maguk ütemében fejlõdjenek tovább egészen addig, amíg a parókia konyhája kivonult, és ÉN vittem még a lepörkölt húst is a leveshez. 
Ezen kívül a zöldséget, krumplit, zellerlevelet, a tojást, sõt még a köménymagot is. Ki tudja ugyanis, hogy ezek a szegény németek ott a volt DDR-ben ismerik-e egyáltalán ezt a fûszert.

 A szlovák-magyar határátkelõnél jutott eszembe, hogy otthon felejtettem a nokedliszaggatót, de aztán megoldottam a feladatot egy nagy lyukú zöldségreszelõvel. Hiába: Nincs probléma, csak kihívás!
Valahol Csehországban döbbentem rá, hogy nem emeltem meg a lábas fedelét, amikor betettem a hûtõtáskába, lehet, hogy a sonkalevet hoztam el? De úgy se lett volna jobb a helyzet, mert akkor savanyú krumplilevest fõzhettem volna. 
Aztán kiderült, hogy a répa, a karalábé és a zellergumó is lemaradt a csomagolásnál. Csak a petrezselyemgyökér került be a zacskóba, de fogalmam sincs hogyan, amikor együtt volt az összes. Répát kaptam a fõnök feleségétõl, így legalább nemzetközivé lett a gulyásom. 

Hozzávalók:
Fél kg marhalábszár vagy más, jó minõségû pörkölt hús
1 kis hagyma
1-2 evõkanál õrölt piros paprika
olaj, só
10 szem köménymag
1 szál gyökér, súlyra feleannyi zellergumó és karalábé
2 szál répa, 
 3-4 szem krumpli
2 tojás, liszt

Elkészítés:
Érdemes 1 kg húst megfõzni, de csak fél kell a levesbe.
A hagymát kockára vágjuk, az olajon megpirítjuk. Levesszük a tûzrõl, és rászórjuk a paprikát. Azonnal felengedjük egy pohár vízzel, és beletesszük a kockára vágott húst. Annyi vizet öntünk rá, hogy éppen ellepje, sózzuk, és addig fõzzük, amíg megpuhul. Egy pici paradicsomot, és zöldpaprikát is elbír, de nem fontos.
Ha már majdnem megpuhult a hús, akkor felengedjük vízzel, beletesszük a karikára vágott zöldségeket, a köménymagot, késõbb a kockára vágott krumplit és legvégül a zellerlevelet. Ekkor kerül bele a 2 tojásból készült nokedli is. 
Hát úgy ették, hogy öröm volt nézni! A gyerekeik viszont szinte csak a magyar kenyeret kérték, annyira ízlett nekik. Mert hogy azt is vittem, nehogy elrontsuk már ezt a jó kis magyar ételt holmi német lisztnemûvel. 
Az igazsághoz tartozik még az is, hogy az eredeti gulyásban csak hús, paprika, és krumpli van. Az enyém a háziasszonyi változat.

Továbbgondolás:
"Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel...!" (Zsoltárok 100.2)"
A teljes hitetlenségbõl fokozatosan tértem meg. Elõször csak azt ismertem fel, hogy van Isten, aki a világot teremtette. Logikai úton kizártam az evolúciót, de a sok szenvedés láttán arra gondoltam, hogy bizonyára kivonult a világból. Velem egészen biztosan nem törõdik. Aztán megláttam, hogy igenis törõdik, nagyon szeret, csak én nem törõdöm vele. Fokozatosan haladtam elõre: elkezdtem imádkozni, Bibliát olvasni, de nem tartottam fontosnak a templomba járást: Tudok én otthon is imádkozni!- mondtam. Mégis elmentem egyszer istentiszteletre, és ott meghallottam Isten hangját. Egészen közvetlenül szólt hozzám az igehirdetésen keresztül. Azóta nem maradok el. Nemcsak hallgatom az Igét, hanem igyekszem segíteni is a gyülekezeti munkában. A férjemet is elhívta Isten, hogy lelkész legyen. Isten ugyanis mindenkitõl elvárja, hogy azzal a képességgel, amit kapott, segítsen egy bibliahû gyülekezetben. A fiunk is egy ilyen szolgáló idõre ment ki Németországba. Itthon is segít egy táborban, mert hát nem elég csak otthon imádkozni, Isten mások felé fordít, és ebben rejti el az örömünket. Nem véletlen, hogy a fenti zsoltár vers így folytatódik: "...menjetek eléje vigassággal!".
Nagyon szép cikk van errõl "Hogyan lehetnénk boldogabbak?" címmel itt




Folytats a blogon ... korsocska.blogspot.com/2014/04/gulyas...

sponsored links

Keres?s