Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Grízes tészta
sponsored links
Most pedig következzen a grízes tészta receptje, amit a Facebook-on úgy harangoztam be, hogy ez az az étel, amirõl mindig Vilma kutyám fog eszembe jutni amíg csak élek. Hogy miért? A blogbejegyzés végén elolvashatjátok a magyarázatot, de elõször foglalkozzunk egy kicsit ezzel a végtelenül egyszerû tésztával.
Legutóbb a paradicsomleves mellé készítettem második fogásként. Így igazán menza-hangulatú menünk született, vagy mondhatnám úgy is, hogy óvodás menü. Gyerekkorom óta szeretem a grízes tésztát, porcukorral, házi lekvárral. Én így eszem, édesen, de hallottam már olyanról is, hogy valaki köretként fogyasztja sósan, húsétel - például pörkölt - mellé.
Ráadásul nemcsak finom, hanem egy igazán gyorsan elkészíthetõ étel. Minimális hozzávaló felhasználásával fél óra alatt tálalhatjuk is.
Hozzávalók:
- 2 dl búzadara
- 1,8 dl víz
- 3 evõkanál olaj
- 40 dkg szélesmetélt
+ tálaláshoz ízlés szerint porcukor, lekvár
A tésztát enyhén sós vízben kifõzzük, leszûrjük. Amíg fõ, az olajon folytonos kevergetés mellett megpirítjuk a búzadarát. Vigyázzunk, nehogy odaégjen! Ezután felöntjük a vízzel, jól összekeverjük, lefedjük és levesszük a tûzrõl. Hagyjuk, hogy saját gõzében megdagadjon, megpuhuljon.
A végén összeforgatjuk a kifõtt tésztával, átmelegítjük és frissen elfogyasztjuk. :)
Legutóbb a paradicsomleves mellé készítettem második fogásként. Így igazán menza-hangulatú menünk született, vagy mondhatnám úgy is, hogy óvodás menü. Gyerekkorom óta szeretem a grízes tésztát, porcukorral, házi lekvárral. Én így eszem, édesen, de hallottam már olyanról is, hogy valaki köretként fogyasztja sósan, húsétel - például pörkölt - mellé.
Ráadásul nemcsak finom, hanem egy igazán gyorsan elkészíthetõ étel. Minimális hozzávaló felhasználásával fél óra alatt tálalhatjuk is.
Hozzávalók:
- 2 dl búzadara
- 1,8 dl víz
- 3 evõkanál olaj
- 40 dkg szélesmetélt
+ tálaláshoz ízlés szerint porcukor, lekvár
A tésztát enyhén sós vízben kifõzzük, leszûrjük. Amíg fõ, az olajon folytonos kevergetés mellett megpirítjuk a búzadarát. Vigyázzunk, nehogy odaégjen! Ezután felöntjük a vízzel, jól összekeverjük, lefedjük és levesszük a tûzrõl. Hagyjuk, hogy saját gõzében megdagadjon, megpuhuljon.
A végén összeforgatjuk a kifõtt tésztával, átmelegítjük és frissen elfogyasztjuk. :)
Nem mondhatnám, hogy túl sûrûn készítem, néhány havonta szokott az asztalunkon elõfordulni. De minden évben egyetlen napon biztos, hogy megfõzöm: április 15-én. Ugyanis akkor van Vilma kiskutyám szülinapja és ezt kapja tõlem ajándékba.
Ez egy egészen friss kép Vilmáról
Vilma 2 éves volt 2009-ben, amikor megírtam A közös konyha(kert) blogon, hogy miért grízes tészta minden évben az ajándéka, idézem onnan:
"Tavaly áprilisban, Vilma szülinapja körül újítottuk fel a fürdõszobát. A vízvezeték-szerelési munkálatokat Imi keresztapuja végezte. Imi keresztszülei, Erzsi néni és Miki bácsi Szombathely mellett, Vépen laknak. Róluk még fogtok olvasni egészen biztosan. Szóval Miki bácsi Véprõl jött fel, hogy dolgozhasson nálunk. :) Ahogy Erzsi néni meg szokott kérdezni minket, amikor megyünk hozzájuk, hogy "mit fõzzek? mit ennétek?", úgy én is megtettem. Miki bácsi erre a szokásosat felelte: "darás tésztát vagy túrós csuszát". Mindig ezt mondja, mert saját bevallása szerint a fülén jön már ki a sok hús, a nehezebb ételek. Persze én nem fogadom a rokonokat, vendégeket ilyen egyszerû ételekkel, de úgy gondoltam, meglepetésbõl csinálok egy kis grízes tésztát - úgy emlékszem - a brassói mellé kiegészítésképpen. Úgy akartam tálalni, hogy "tessék, ez az ebéd, csak grízes tésztát fõztem". Kiváncsi voltam, mit szól hozzá. Meg is csináltam elõzõ nap és kiraktam az egész lábas tésztát hûlni a kamrakõre, persze fedõvel lefedve. Kb. 5 perc után látom, hogy Vilma onnan sunnyog kifelé és nagyon nyalogatja a száját. Abban a pillanatban le sem esett, hogy mit csinálhatott, elvégre nem hallottam zörgést és forró volt a tészta! Pedig de: a kiskutyám az utolsó morzsáig befalta úgy ahogy volt, forrón. :) Vannak rá tanúk! Mivel nem volt itthon több búzadara és akkor kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy elmenjek venni, nem sikerült a meglepi. Viszont Vilma jóllakott."
Ez is friss kép rólunk: balról Frakk, én és Vilma
Nálunk a kutyák családtagnak számítanak és ez akkor is így lenne, ha nem vizsláink lennének. Velük viszont még egyszerûbb ez a státusz, hiszen a vizslák köztudottan nagy szeretetigényû, bújós kutyák, akiknek az a fontos, hogy a gazdik közelében lehessenek. Örök bohócok, igazi egyéniségek, akik pillanatok alatt felbosszantják az embert, de úgy tudnak nézni, hogy nem lehet rájuk haragudni.
Vilma is kihúzta a gyufát anno a grízes tésztás esettel, de körülbelül fél óráig voltam morcos, mert nagyon gyorsan kiengesztelt a szeretetével, a simulásával. Azóta csak nevetni tudok rajta, akárhányszor eszembe jut. Mint ahogyan sok más eset is, hiszen velük nem unalmas az élet.
Azt viszont megtanultam, hogy a kamrakõre csak akkor tegyek le bármilyen edényt, ha a kutyák nincsenek a közelben...