Grillezett velõscsont
sponsored links
"Hozhatom a velõscsontot, nagyságos uram? - Valóban. Csak arra figyelmeztetem, Vendelin barátom, hogy kenyérszeleteket pirítsanak hozzá, mert a zsemlye ilyesmihez nagyon nem alkalmas. És forró legyen, mint a babám szíve." A Szindbád legendás jelenetében (2.53-nál) néhány perccel késõbb Latinovits lassan kiemeli a velõscsontot a leveses tálból, damasztszalvétával megfogja, és kiüti belõle a velõt, egyenesen a tányér közepére. Remeg, eldõl. Pirítósra keni, pirospaprikával szórja.
Fergus Henderson, a londoni St. John étterem konyhafõnöke állítólag szintén filmbõl kapott kedvet ahhoz,hogy a velõscsont legyen az étlapja emblematikus fogása. (Itt egy egészen friss beszámoló róla.) Õ Marco Ferreri - nem éppen szindbádi megközelítésû- Nagy zabálásából nyert ihletet, ott Marcello Mastroianni eszi. A nemzetközi gasztronómia Hendersonnak köszönheti a grillezett velõscsont mûfajának elterjedését, kb. 2 évvel ezelõtt (amikor felkapta az amerikai média) annak rendje és módja szerint végig is söpört a fél kulináris világon. Nem csoda, ugyanis zseniális. A velõ egyébként évszázadok óta jelen van a konyhamûvészetben, a klasszikus francia konyha elengedhetetlen kelléke, például a híres bordói mártásban (steak mellé adják), de az angol konyhában is fontos szerephez jut, már 17. századi receptekben is említik. A Fülöp-szigeteken zöldséges marhahúslevesbe kerül, mint nálunk (bulalo), Koreában az egyik legjellemzõbb téli levest fõzik belõle tíz órán át, de a kínai konyha is használja (pl. gõzölt tésztabatyu töltelékeként, garnélával keverve). Nem kimondottan nõies csemege, ellenben fenomenális. A sütõben sütve mindössze tíz perc alatt elkészül, a petrezselymes salsa pedig remekül ellensúlyozza a zsírosságát.Ha van bizalmi hentesünk, kérjük meg, hogy fûrésszel vágja a csontot hosszában félbe, így a legkönnyebb fogyasztani, mert könnyen hozzá lehet jutni a velõhöz.
Így kell készíteni:
Grillezett velõscsont citromos-petrezselymes salsával ...