Gordon-féle torta
sponsored links
Imádom Gordon Ramsayt. Aki olvassa a blogot, az tudja, mennyire tudok örülni egy-egy könyvének. Ha kedvem van hozzá, akkor elõveszem, és órákig képes vagyok nézegetni a képeket, elmorfondírozom azon, hogy hogyan készíteném el én az õ fogásait, milyen lehet az íze egy-egy különlegesebbnek számító alapanyagnak, bosszankodom a hozzávalókon, mert vagy túl drágák, vagy nem kaphatóak nálunk. Eddig azonban még nem jutott idõ arra, hogy a tettek mezejére lépjek. Különleges alkalmat szerettem volna, tudjátok, mint amikor a szûz leány készül a nagy alkalomra, én is valami hasonló izgatottságot éreztem, és egyre csak halogattam a dolgot. Mert hát mi van, ha nem ízlik az étel, és csalódom kedvenc showman szakácsomban? (Tudom, ismerem az újságokban most szárnyra kapott híreket a csõdbe ment éttermekrõl, és Gordon becstelenségeirõl, de mivel nem ismerem személyesen, számomra akkor is megmarad idealizált örök kedvencnek.)
Egy szónak is száz a vége, a különleges alkalom az idei karácsony volt, amikor is anyai jóváhagyással és támogatással elhatároztam, hogy elkészítem a Csak könnyedén címû szakácskönyvébõl a pekándiós tortát fahéjas cukormázzal.
Már a neve is gyönyörû, igaz? És tele van mindenféle érdekes hozzávalóval, amit az elõtt soha nem kóstoltam.
A projektet hosszú elõkészítés elõzte meg. Párom hozta hozzá a pekándiót Hamburgból. Tudni kell, hogy ez egy nagyon érdekes, szerintem egészen szép formájú dió, kicsit édeskésebb, mint a mi hagyományos diónk, de azért annyira bevallom, nem számottevõ a különbség, szóval nyugodtan lehet helyettesíteni vele.
Aztán persze ott volt az édesburgonya, mint a torta alapja. Ettetek már? Én még soha. Nagymamám azt hitte, hogy ez a ...