Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Gontolataim...
sponsored links
...a napokban ekörül forognak, talán az elsõszülött lányom közeledõ születésnapja hozta elõ? Visszagondoltam fiatal koromra mikor annyira foglalkoztatott hogy lehet-e gyermekem ha igen akkor megtudom-e szülni? A félelmemet az okozta mivel csípõficammal születtem és abban az idõben túl sok információ ezzel kapcsolatban nem volt. Mikor megtudtam hogy terhes vagyok boldog voltam, újságoknak írtam és tettem fel a kérdést szüléssel kapcsolatban.Részben megnyugtattak. Terhességem alatt végig dolgoztam emlékszem munkahelyemre egy kis piacon keresztül kellett menni és láttam már a friss epret ami akkor is igencsak drága volt sajnáltam érte annyi pénzt adni, de nekem csak az járt az eszembe hogy milyen finom lehet? Férjem másnap meglepett vele és nekem az annyira jólesett?. Abban az évben igen nagy forróság volt júniusban volt hogy naponta/szülés elõtt két héttel már otthon voltam/ kétszer is kellett mosakodni annyira izzadtam./Zuhany akkor még nem állt rendelkezésünkre sajnos!/. Kiírt idõ után 2 nappal megszületett a lányom /abban az idõben elõre nem lehetett tudni a születendõ gyermek nemét én mindig azt mondtam mikor kérdezték mit vársz? mindegy hogy fiú vagy lány csak egészséges legyen/. Semmi komplikáció szülésnél nem volt . Ez egy szerdai hajnalon volt így már délután jöttek is a látogatók. Szegény apósom meglepetten állt az ágyam végénél pityergett és azt mondta: nem baj Évikém hogy lány majd a következõ fiú lesz! Akkor nagyon nem szépen nézhettem rá mert elnevette magát! Az egész várakozási idõt a szülést elfelejteni nem lehet akárhány éves az ember. Talán mindenbõl az elsõ emlékezetesebb mivel akkor történik velünk ez elõször, amikor 4 és fél év múlva ismét átélhettem mindezt akkor már nem volt ismeretlen a folyamat de mégis voltak olyan pillanatok amitõl kicsit más. Második lányomat is simán szültem és ami a legfontosabb mindkét lányom egészséges és mindketten már gondoskodtak arról hogy ne csak boldog édesanya de boldog nagymama is lehessek! Mindezekért hálás vagyok a Sorsnak hogy megélhettem!?
