sponsored links

Vendég vagyok a konyhĂĄban. Furcsa érzés. HiĂĄnyzik mĂĄr nagyon a fĂľzés, de nem bĂ­rom rĂĄvenni magam, hogy anyu konyhĂĄjĂĄban egyedĂźl fĂľzzek (ebbĂľl kĂśnnyen ki lehet kĂśvetkeztetni, hogy az én Ăşj konyhĂĄm még nem készĂźlt el). Hetek kellettek hozzĂĄ, hogy felismeréssé érjen bennem ez a bujkĂĄlĂł érzés: ha anyu nincs ott, nem szeretek a konyhĂĄjĂĄban lenni. HiĂĄba fordulok meg ott gyakran, amikor nem itt lakom, sokat is fĂľzĂźnk egyĂźtt, és hiĂĄba szeretem Ăşgy, ahogy van, a tulajdonosa nélkĂźl nem az igazi egy konyha sem. Tudom nagyjĂĄbĂłl, hogy mi hol van, de mégsem ismerem eléggé ahhoz, hogy egyedĂźl is zĂśkkenĂľmentes legyen a fĂľzés. LegutĂłbb azért telefonĂĄltam rĂĄ anyura a barĂĄtnĂľjénél, mert nem talĂĄltam a pirospaprikĂĄt. Egy fém bonbonos dobozban volt a spĂĄjzban, még jĂł, hogy nem vettem észre.

ErrĂľl eszembe jut egybĂľl, hogy amikor van sajĂĄt konyhĂĄm, akkor meg azt viselem el nehezen, ha van ott velem valaki. Nem szeretem, ha megkeveri valaki a hagymĂĄt, mikĂśzben pirul. Rosszul vagyok, ha sĂłt tesznek a levesbe, ami szerintem pont jĂł és azt se szeretem, ha a hĂĄtam mĂśgĂśtt elmegy valaki, amikor éppen kiveszem a sĂźteményt a sĂźtĂľbĂľl. MĂĄr kezdtem azt gondolni, hogy 40 éves korom elĂľtt zsémbes vénasszonnyĂĄ vĂĄlok, de akkor Ăşgy hozta a sors, hogy elkezdtĂźnk Eszterrel egyĂźtt fĂľzni és kiderĂźlt, hogy ...