Gondolatok a gyógytornáról :)
sponsored links
Nos, hát, gyógytorna. Már jó néhány éve idõrõl-idõre szorosabb kapcsolatba kerülök vele. Érdekes mûfaj. Az embernek van róla valamiféle elképzelése, hogy mit jelent. Pedig nem. Nekem, személy szerint, például teljesen téves elképzeléseim voltak, melyeket be is ismerek, mert nem szégyen, ha az ember leküzdi az elõítéleteit. Szóval, azt hittem, gyógytornára csupa nehezen járó, vagy épp gerincproblémákkal küzdõ, többnyire idõsebb ember jár. Minden bizonnyal ez is valóban az egyik ága a gyógytornának - no nem a korra értem, hanem a gerincbántalmas-típusra. :)
Én azonban egyfajta sportrehabilitációként, az elsõ térdszalag mûtét után kerültem gyógytornára. Elõször ez formálta át a nézeteimet. Sok szempontból mondjuk, de az egyik, hogy ami a gyógytornai feladatokból látszólag semminek tûnik, az valójában erõsebb fizikai megerõltetés lehet, mint egy trendi aerobic óra. :)
De azért vigyázni is kell. Például, most, a második szalagmûtét utáni rehabilitáció során kiderült, hogy az egyik gyakorlat, amit az elõzõ mûtétnél az elõzõ gyógytornász elõszeretettel erõltetett, az feleslegesen nyújtja az új szalagot. Szép. Hogy mennyiben járult hozzá ez az apróság ahhoz, hogy újra kellett mûteni a térdem, már kérdéses, hisz utólag ki tudja, mi minden hozta ezt össze. Minden esetre, más-más iskolák és elvek vannak. Mint mindenben.
Nade az elsõ mûtét kudarca után a másodiknál már lelkiismeretesebb voltam a gyógytornát illetõen is. Mivel ekkor amúgy is életmódváltás következett be nálam, a mozgásigényem a nulláról pozitívba ment át. No nem nagyon, csak egy ...