Gondolataim egy Újpest szelet mellett
sponsored links
A múlt héten végén, több tíz éves kihagyás után ismét lehetett vásárolni az eredeti Újpest szeletet/kockát a Vadgesztenye cukrászdában. Sõt még jótékonykodni is tudunk a szegény gyerekek javára, mert a süti 10 %-a az Újpesti Cseriti részére folyik be. 300 Ft-ot kóstál egy óriási örömbomba :-) Aki a hagyományos süttyõket kedveli, mindenképpen látogasson el ide. De errõl majd egy picit késõbb. Isteni ez a krémes tünemény. Így a meseszép napsütéses hétvégén meg fõleg. Õszinte leszek, számomra kínzás a képet nézni :-) Jobb lenne inkább csemegézni. Sajnos a recept kincsként lapul a tulajdonos néni fiókjában, de én íz alapján talán megpróbálom kikísérletezni. Reneszánszát éli a sütemény, megújult így a mesés tavasz kezdetén! Számtalan régi és új hódolóra talált és puszta létével sokaknak segít.
Ebbõl adódóan mostanság töprengtem ezen a fõzõcskézõs témán. Elkezdtem két blogot írni, volt munkám, majd elvesztettem idõközben a válság miatt és azóta ezen a téren nincs semmiféle sikerélményem. Megérne egy-két vicces bejegyzést az állásinterjúim végeláthatatlan garmadája, de nem teszem :-) Nincs min rágódni! Igazán társasági egyén vagyok, aki imád tenni-venni intézkedni és talán túlságosan lelkiismeretesen hajtós is. Szóval kotyvasztásaim végkifejletét elkezdtem az internet óriás univerzumába ellövöldözni. Nõvérem és az én Fecóm lelkes rajongóként egy-egy hozzászólásban simogatták az én lelkemet és dicsérték fõztömet. Nekem meg sikerélmény volt. A másik blog inkább hobbi és szerelem (nem munka), ez pedig örömfõzés.
Azután nem egészen 5 hónapja kicsit meglendült az önbecsülésem, amit sikerült az életnek porig rombolni. Gyötrõdések sora, bõgések, értéktelennek tituláltam magam, pedig én aztán egy öröm gombóc vagyok szó szerint és a gyengeségeimet nem adom ki. Fecóm közben csak mondta és mondta, hogy imádja, hogy mindig vele vagyok és nem engedne soha sem dolgozni. Ebbe meg én halnék bele és õ is nagyon jól tudja és próbál átrugdosni a mélypontokon. Nagyon hálás vagyok ...