sponsored links

MĂĄs nemzeteknél nagy kultusza van a sĂłs tĂśltĂśtt palacsintĂĄknak, nĂĄlunk itthon nem mondhatnĂĄm. A hortobĂĄgyi palacsinta sem Ăşgymond tradicionĂĄlis ételĂźnk, az 1958-as brĂźsszeli vilĂĄgkiĂĄllĂ­tĂĄsra "készĂźlt", de mĂĄr Kollmanné 1939-es szakĂĄcskĂśnyvében is talĂĄlhatĂł hasonlĂł recept. Értem én, hogy egy idĂľszak gasztronĂłmiai tévedéseit nem ĂĄrt idĂľnként az orrunk alĂĄ dĂśrgĂślni, de ahogyan a csirizes fĂľzelékalapot érdemes elfelejteni - a még éppen csak napvilĂĄgot lĂĄtott multi fĂľzelékporokkal egyetemben - azért egy jĂłl elkészĂ­tett pĂśrkĂśltet, rĂĄntott hĂşst, vagy borjĂşpĂśrkĂślttel tĂśltĂśtt palacsintĂĄt ne vessĂźk - szerintem - ennek ĂĄldozatul. Ugyanakkor valĂłban mĂłkĂĄs, hogy mi magyarok, amiben borsĂł van és valamilyen hĂşsféle az alapja mĂĄr azonnal lebrassĂłizzuk, a tyĂşkhĂşslevest leĂşjhĂĄzyzzuk, sokféle levest lepalĂłcozunk, és mindenféle tĂśltĂśtt sĂłs palacsintĂĄt lehortobĂĄgyizunk, holott ezek nem gyĂťjtĂľnevek, hanem egy konkrét személy ĂĄltal megĂĄlmodott, elkészĂ­tett és hĂ­ressé vĂĄlt ételféleségek.