Gombás-mustáros nyúlraguleves
sponsored links
Szombaton készültek a sörben sült nyúlcombok, és annyira ízlett mindkettõnknek, hogy elhatároztuk tavasszal belefogunk a nyúltartásba, hogy gyakrabban kerülhessen nyúlhús az asztalunkra. (Tavaly még egész olcsó volt a nyúl, de az idén nagyon felment az ára, 1 kg nyúlcomb 2000 Ft, ami rendszeres fogyasztáshoz azért elég drága.)
Hogyan fogjuk õket levágni, azt még nem tudom, de valahogy meg kell oldani.
Két éve tavasszal vettünk két kislibát. Igazából a kutyának vettük õket, hogy legyenek játszótársai.
Trisztán és Izolda nem lettek azok a kezes, barátságos háziállatok, ahogy azt mi romantikusan elképzeltük. Igazából "csak" libák voltak, hétköznapi nevükön a "kicsi és a nagy". Nem ragaszkodtak hozzánk és nem jártak a nyomunkban. Pontosabban csak akkor, ha a férjem kiült a kertbe szotyizni. Izolda ilyenkor is csak tisztes távolságból figyelte, de Trisztán odatipegett hozzá, és az egyik kezébõl õ, a másikból pedig a kutya lopkodta ki a magokat. Trisztán a kutyával is elég jól kijött. Ahogy elkezdett nõni, egyre többet hajkurászták egymást. Hol a kutya kergette a libát, hol Trisztán üldözte a kutyát és ha utolérte jó nagyokat bele is csípett. Perverz módon ezt Gigi nagyon élvezte. (Mazohista egy állat.:)
Aztán jött az õsz és szembesültünk azzal, hogy nem vagyunk felkészülve két liba átteleltetésére. Viszont gyönyörû nagy libák lettek, éppen vágnivalóak. Meghoztuk a nehéz döntést: a libákat levágjuk.
Bár ezzel teljes mértékben egyetértettem, mégsem tudtam elviselni a gondolatot, hogy otthon legyek, amikor megtörténik. Fura módon a libák már reggel nagyon idegesek voltak, egyszerûen érezték, hogy valami rossz fog történni. Én elmentem anyukámhoz, a férjem pedig elhívta egy barátját, hogy segítsen neki, mert egyedül õ sem érezte elég erõsnek magát. Végül megtörtént a dolog, és kiderült, hogy nagyon jó döntést hoztunk. Ahogy a férjem szétbontotta a libákat, akkor látta, hogy Trisztán benyelt valahol egy ...