GLUTÉNMENTES KELBIMBÓ - CHOU DE BRUXELLES - KÉPRÕL-KÉPRE (LÉPÉSRÕL-LÉPÉSRE)
sponsored links
A kelbimbó vagy ahogy sok helyen ismerik, bimbós kel eredetileg a Földközi-tenger mellékén honos növény volt. A 13. században aztán Belgiumban nemesítették, erre is utal a francia neve: chou de Bruxelles, de igazi európai ismertséget csak a 18. századtól tudhat magáénak. A középkori Belgiumban nagyon kevés volt a mûvelhetõ föld, így olyan növényeket telepítettek, amelyek kis földigénnyel bírtak, viszont annál több termést adtak az egyre növekvõ létszámú lakosságnak.
A káposztafélékkel rokonságban álló kelbimbó élénk zöld színe és íze a kelkáposztáéra hajaz, de íze kevésbé domináns mint kelkáposztatársáé, és a rostjai is finomabbak.
Sokféleképpen készíthetõ el, és az külön remek benne, hogy november-decemberben, akár enyhébb fagyban, hó alól is szedhetõ.
Miért együnk kelbimbót?
A káposztafélék általában is nagyon értékes tápanyagokat tartalmaznak, azonban a kelbimbó ezek közül is kiemelkedik:
százgrammnyi konyhakész kelbimbó csak 36 kcal energiát, 4,5 százalék fehérjét, 85 százalék vizet és 4,4 százalék ballasztanyagot tartalmaz.
Vitamin és ásványi anyag is tartalma jelentõs: C-vitaminból a napi szükséglet másfélszerese található meg benne, valamint jelentõs B-vitaminok, K-vitamin, béta-karotin, valamint kálium, kalcium, magnézium, foszfor, nátrium, vas, kén, króm, gazdag forrása.
Ismeretes még gyulladáscsökkentõ, antioxidáns, rákmegelõzõ, immunrendszert erõsítõ, emésztést serkentõ ...