Mindig is kilĂłgtam a sorbĂłl. Azonban ez sohasem zavart. Engem sosem hasonlĂ­tottak mĂĄsokhoz, én mindig is Ăśnmagam voltam. Kezdve a legparĂĄnyibb dolgoktĂłl a legnagyobbakig, mindig szembe mentem az ĂĄtlagossal, s kĂśzben élvezve a furcsa gyĂľzelmem az unalmas és megszokott felett.

Sohasem szerettem a zoknikat, ezt talĂĄn NagypapĂĄmtĂłl ĂśrĂśkĂśltem. Megszabadulok tĂľlĂźk, amint csak lehet. Furcsa hĂłbort ez, de talĂĄn nem is olyan egyedi. Gyermekként mindig ijesztgettek a nagyok, Ăśregek, s bĂślcsek, hogy majd meglĂĄtom ha nagy lĂĄny leszek, mindig fel fogok fĂĄzni és majd... MĂĄra mĂĄr lĂĄtjĂĄk, nem Ă­gy lett. Eltellt huszon-sok év és én még mindig mezĂ­tlĂĄb vagyok, ahol és amikor csak lehet, még ha mĂĄsok dideregnek is, s én bizony, talĂĄn életemben egyszer fĂĄztam csak fel Ăśsszesen, azĂłta is kĂśszĂśnĂśm szépen, jĂłl vagyok. MegedzĂľdtem. Nem mindig csak a jĂĄrt Ăşt a jĂĄrhatĂł, s nem kizĂĄrĂłlag csak az a jĂł... Mindenki kitaposhat magĂĄnak egy Ăśsvényt, bĂĄrmirĂľl is legyen szĂł. Nem hiszek az univerzĂĄlis igazsĂĄgokban.

HabĂĄr a szuflé nagyon nem hagyomĂĄnyos dessszert nĂĄlunk, mégis nagyon ...