Úgy dĂśntĂśttem, hogy lerĂĄntom a leplet arrĂłl, mi tĂśrtént velem az elmĂşlt mĂĄsfél hĂłnapban. Egy egészen meghatĂĄrozĂł pont jĂśtt el az életembe november elsején: elkĂśltĂśztem. Illetve, pontosabban Férjemmel elkĂśltĂśztĂźnk megint MagyarorszĂĄgrĂłl, de ezĂşttal nem EurĂłpĂĄba, hanem az Ázsiai kontinens egyik nagyon vonzĂł orszĂĄgĂĄba. ElĂľszĂśr arra gondoltam, hogy megĂ­rom, hova vitt el minket a szél, de most Ăşgy dĂśntĂśttem, még mindig nem rĂĄntom le a leplet teljsen, csak inkĂĄbb amolyan boka villantĂłsan. :) EgyelĂľre annyit mondok, hogy a KĂśzel-Keletre kĂśltĂśzĂźnk mĂĄsfél hĂłnapja, s a karĂĄcsonyt is itt tĂśltjĂźk.

TĂśbbet arrĂłl, hogy melyik orszĂĄgba és hova kĂśltĂśztĂźnk, nemsokĂĄra olvashattok és lĂĄthattok a blogon, reményeim szerint még karĂĄcsony elĂľtt lesz egy most mĂĄr nem is annyira meglepetés poszt.

Na de, a karĂĄcsony kĂśzeledtével sokkal izgalmasabb téma, hogy ki mivel készĂźl az Ăźnnepekre.

Mi még sosem tĂśltĂśttĂźnk karĂĄcsonyt az otthontĂłl tĂĄvol. PlĂĄne nem tĂśltĂśttĂźnk karĂĄcsonyt egy idegen orszĂĄgban, ahol az igazi Ăźnnepi hangulat egyetlen jele a plĂĄzĂĄkban feldĂ­szĂ­tett mĂťfenyĂľ. Nem panaszkodĂĄsbĂłl, prĂłbĂĄlkoznak, nagyon kitesznek magukért, de a karĂĄcsonyi hangulatot semmi sem kiĂĄltja jobban, - szĂĄmomra legalĂĄbbis mindenesetre - mint a csontig hatolĂł hideg, sĂźvĂ­tĂľ szél a fal egyik oldalĂĄn, a mĂĄsik oldalĂĄn pedig én, ahogy pizsamĂĄban és meleg kĂśntĂśsben szorongatok egy meleg italt, a mĂĄsik ...