sponsored links

ElkezdĂľdĂśtt az iskola, csak az iskolapad helyett mĂĄrvĂĄny asztal felett okosodom...
Otthon mindig nyaggattak, hogy legyen mĂĄr egy papĂ­rom, vagy épp ellenkezĂľleg a papĂ­r semmit sem ér. Én egyet tudtam biztosan, egyszer el fogok menni egy iskolĂĄba, de nem otthon. Ennek tĂśbb oka volt, de a lényeg, hogy Ăşgy érzem nem hiĂĄba vĂĄrtam erre, mert egy kĂśtelezĂľ kĂśrnek éreztem azért mégis csak legbelĂźl, Ăşgy néz ki megérte és ĂĄlomszerĂťvé vĂĄlt.
MĂĄsodik héten megkérdezte a TanĂĄr mi a fenét keresek itt, lĂĄtja a technikĂĄmon, hogy én ezt mĂĄr mind tudom. EbbĂľl aztĂĄn egy egész kis fél ĂłrĂĄs beszélgetés lett ahol elmondtam ki vagyok, miért vagyok itt és miért jĂł ez nekem. Egyrészt, mert tanulni sosem ĂĄrt, és igenis vannak lyukak a tudĂĄsomban, és Ăľ ezt nem tudja, de lehet, hogy elméletben tudom, de a kĂśnyvekben sosincs szĂł a gyakorlatrĂłl. És bĂĄr lehet, hogy technikailag semmi kifogĂĄsolni valĂłt nem lĂĄt, én azért minden alkalommal totĂĄl rĂĄcsodĂĄlkozom olyan mĂłdszerekre, amit Ăşgy tudnék megfogalmazni, hogy a kĂśnyvben a sorok kĂśzĂśtt van és azt eddig nem lĂĄttam. MĂĄsrészrĂľl, ezt nem mondtam neki, ez nekem mindennél fontosabb, az az ĂśnigazolĂĄs. JĂł érzéssel tĂślt el, (igazĂĄbĂłl fenomenĂĄlis), hogy mikor készĂ­tĂźnk valamit tudom, hogy mikor, miért és mit. És ez erĂľsĂ­t. Hogy azért nem hiĂĄba Ăźltem én a kĂśnyvek felett, és nem hiĂĄba 4 évig otthon, munkahelyen, fĂľzĂľiskolĂĄban tanĂ­tottam, készĂ­tettem, megrajzoltam, kiviteleztem, ésatĂśbbi...nekem ez nagyon ...