VillĂĄnyban elĂľszĂśr Gere Attila borĂĄsz nevével fémjelzett komplexumba vezetett az utunk, a hotelt és éttermet is magĂĄba foglalĂł épĂźletben mi a vendéglĂľben telepedtĂźnk meg vagy 3 Ăłra erejéig.

GyĂśnyĂśrĂť idĂľ, ĂĄrnyékos terasz és érkezik a Frici névre hallgatĂł rozé habzĂłbor is. Isteni, hideg, csiklandĂłsan illatos. LegszĂ­vesebben maradnék ennél az ebéd egész ideje alatt. AmĂ­g bĂśngésszĂźk a szĂťk - éppen vĂĄltĂĄs alatt lévĂľ étlapot kapunk friss, puha kenyeret, vajat  és szĂľlĂľmagolajat. Egészen isteni mindhĂĄrom, simĂĄn jĂłl tudnék lakni ennyivel.

AkĂĄrhogy is szĂťkĂ­tették az ajĂĄnlatot egyetlen lapra, mindenki talĂĄl valaki kedvére valĂłt, sĂľt a vegetĂĄriĂĄnus vendégnek is Ăśsszehoznak egy komolyabb paradicsomos tésztĂĄt. De kezdjĂźk a levesekkel, amelyek jĂł része krémleves. A pincérnĂľnk példĂĄul nem ajĂĄnlja a salĂĄtalevest, de én csak azért is ezt akarom. TalĂĄn a fenyĂľrĂźgy sorbert miatt...