Gasztrózsa és virágözön

2012-03-11

sponsored links


Minden március elején van egy bõ másfél hét, ami kiváltképpen rólam szól, mert születésnap, nõnap, névnap szépen egymás után sorakozik a naptárban. Ráadásul párom, szeretteim és ismerõseim annyira kedvesek, hogy nem próbálják mindezt egyszerre letudni, hanem szorgalmasan hordják a virágokat és a jókívánságokat, amibõl pedig nem árt meg a sok.

A virágok általában jól érzik magukat egymás társaságában, és engem sem zavar, hogy miattuk egy kicsit kevesebb a hely a konyhában. Mert általában ott õrzöm õket, illetve nappal a teraszra is kihordom a népes társaságot. Vágott és cserepes rózsák, tulipán, primula és jácint, sõt medvehagyma és jázminpakóca (stevia) is sorakozik közöttük. Az utóbbiak már jelzik, hogy barátaim a konyhámra is gondoltak.

Én is gondoltam magamra és a konyhámra, és a tavalyi fügefavásárlás után idén végre megrendeltem a damaszkuszi rózsám egy angol kertészetbõl. Akik követik ritkán frissülõ blogom, talán még emlékeznek, hogy már tavaly beszereztem a katalógusokat. Nem lett volna ellenemre itthon vásárolni, de ismerõseim (és persze az internet) segítségével sem találtam itthon damaszkuszi fajtát. A britek pedig mindig készségesen segítenek, és lenyûgözõ a Peter Beales- vagy a David Austin-féle rózsakatalógus.

Nehéz is volt a választás, de végül maradtam a hagyományosok közül is az egyik leghagyományosabb damaszkuszi fajta, a Kazanlik melett, amit az 1600-as évektõl termesztenek, és ez az úgynevezett olajrózsa, vagyis az, amelyikbõl Bulgáriában és Törökországban rózsaolajat készítenek. De gasztronómiai célokra (rózsalekvár, -kivonat, -szirup, -víz, stb.) is ez a legalkalmasabb. Ahogy már leírtam korábban, nyugodtan csodálhatjuk e virágokat szépségük teljében odakint, mert amikor már érintésre a kezünkben maradnak a szirmok (vagyis lehullás elõtt), akkor éppen jók a konyhai használatra. Így igazán sokoldalúak. A Kazanlik ráadásul a világ egyik ...

Folytats a blogon ... napmatka.blogspot.com/2012/03/gasztro...

sponsored links

Keres?s