Fûszeres szilvamártásban pácolt tarja
sponsored links
Ezt az ételt a múlt vasárnapra, kerti sütéshez terveztem. Aztán közbeszólt az idõjárás. Még ha csak hûvös lett volna, az nem nagy baj, kánikulában úgysincs kedvünk tüzet rakni, a tûz körül tenni-venni. De hát az esõ is szakadt, és ez már komoly akadály volt, így végül a konyhában sütöttem. Elnapolni nem lehetett, más variációval nem készültem, a húst pedig bepácoltam. Az én szerény tapasztalatom szerint a tarja - ha nem túlságosan zsíros, de egyenletesen "zsírerecskékkel" átszõtt ? ideális a grillezéshez, illetve akár serpenyõben hirtelen sütéshez. Adottságai ellenére ahhoz, hogy porhanyós, puha legyen, szükség van a pácolásra is. Ennek kettõs célja van: 1. ízesítés, 2. a hús rostjainak bizonyos roncsolása (egyúttal a rostok közötti vér átalakítása), ezt leginkább valamilyen savas anyaggal tudjuk elérni.
Én most szilvát választottam a pácoláshoz, azt a bizonyos grúz szilvamártást, aminek a neve "tkemali", és amiben már a fûszerek is benne vannak, tovább nem fûszereztem.
Persze könnyû nekem, hiszen ilyen mártást tettem el üvegbe, csak elõ kellett venni a kamrából, és kinyitni az üveget. Ennek ellenére ajánlom másoknak is, nem feltétlenül kell belõle nagyobb adagot készíteni, tartósítani.
Frissen könnyebben, hamarabb elkészül. Tulajdonképpen bármilyen savanykás szilvából lehet, szerintem legjobb a vörös, gömbölyû cseresznyeszilva, illetve a sárga ...