Fõzzünk jókedvvel szívvel és lélekkel

2014-05-13

sponsored links

Vendégposzt a Nõ Feleség Anya blogra.

girl chef6

Nézzük meg, hogyan alakul a fõzés története egy profi gasztroblogger tollából!

A Nõ Feleség Anya Blog elsõ vendégposztja a blog elsõ gasztrohetében?

A szerzõ: Leányvári Krisztina, a Vacsi nálam? blog szerzõjewww.vacsinalam.cafeblog.hu

Fõzzünk jókedvvel, szívvel és lélekkel, avagy szívbõl jövõ szeretet a konyhában.

De vajon mikor és hogyan alakul ez ki nálunk? Vannak, akik folyton az anyukájuk mellett sürögnek-forognak a konyha varázslatos világában már gyerekkorukban, de vannak olyanok is, akik késõbb ismerik meg a csodás világot, és vannak olyanok is, akik csak kerülni fogják a fõzés tudományát. Mert fõzni is szeretni kell, mint minden mást, amiben jók vagyunk.

Én magam az elsõ csoportba tartozom, gyerekkoromban magával ragadtak az illatok, ez a mesevilág, és már akkor is azon gondolkodtam, mivel adhatok majd többet ennek a szakmának. Mert, hölgyeim és uraim, ez is egy szakma, még ha otthon ûzzük is.

Sosem ragadtam le egy dolognál, élveztem a kelt tészta leírhatatlan látványát, amikor kicsordult az edénybõl, a rétes feledhetetlen rugalmasságát, a torták csodásszépségét, a levesek gõzölgõ lobogását, mindent, minek illata belengi az egész lakást.

Szerelmem lett a sütés-fõzés, egy elhivatottság.

Emlékeimben õrzöm az elsõ sütésemet, amikor sajtos rudat készítettem, és még a sütõt is egyedül gyújthattam be. Emlékszem, hogyan zsebeltem be minden dicséretet és zsebelem be a mai napig.

Az elsõ lekváromhoz magam szedtem a sárga szilvát a szomszéd kertjébõl :) Magam fõztem be, és a családdal együtt fogyasztottuk el a téli hideg estéken.

A konyhában nem csak munka van, ez egyfajta szenvedély, és a humor is ott lapul benne. Sokszor felidézem azt, hogyan tûnt el a méteres süteményem fele a teraszról, mert egy labrador leleményesebb volt a felnõtteknél, de így járt egy nagy adag isler is.

Egyszer karácsonykor a közös bejglisütés csodás és illatos remeke is a drága kutyusom gyomrában landolt egy kósza éjféli órácskában, szenteste hajnalán. Még magam elõtt látom a hasából kitüremkedõ 3 hatalmas rudat.

Mindezek is azt mutatják: fõzni jóóóó, és mindig van, kinek. Remélem, sok embernek nyújtok segítséget, és indítom el a fõzés terén, vagy hozom vissza a konyhába.

Szeretek olyan ételeket tálalni, amiket nem sûrûn készítenek otthon, szeretem a nemzetek ételeit, változatosan próbálom elkészíteni õket a nálunk kapható alapanyagokkal.

Mindig csempészek egészséges recepteket a heti menüsorba, mert ép testben ép lélek.

A gyerekeket mindig bevonom a munkába, így megtanulják, hogyan is kerül az étel az asztalra, ráadásul mindez csupa móka, kacagás.

Szóval én tényleg anyukám szoknyája mellett szerettem meg a konyhamûvészetet. A következõ receptem pedig nem más, mint az a desszert, amit 10 évesen készítettem elõször. Akkor sokkal tovább tartott, mint most, de a forma, amit használok, 20 éve a konyhám kelléke. Ma már 40 perc egy ilyen süti, ezért rendszeresen készítem, és mindenki imádja.

http://vacsinalam.cafeblog.hu/2014/02/25/barackmag/

Próbáljátok ki Ti is ezt a receptet, vagy egy másikat a Vacsi nálam? blogról!



Ugye vacsiznátok Krisztinánál? :-)

Kép 103



http://vacsinalam.cafeblog.hu/2014/02/25/barackmag/




Folytats a blogon ... vacsinalam.cafeblog.hu/2014/05/13/foz...

sponsored links

Keres?s