Kicsit talĂĄn hatĂĄsvadĂĄsz cĂ­met adtam a kĂśvetkezĂľ étteremkritikĂĄnak, amit még tavaly Ă­rtam a Diningguide egyik pĂĄlyĂĄzatĂĄra (Rob Gordon ĂĄlnéven). De Ă­gy mĂĄsfél év tĂĄvlatĂĄbĂłl visszatekintve sem tudok finomabban fogalmazni: a Pozsonyi Ăşti KisvendéglĂľben tett akkori lĂĄtogatĂĄsunk horrorisztikusra sikerĂźlt. Mivel nem nagyon hiszek a negatĂ­v kritika épĂ­tĂľ erejében, annyit megĂ­gértem magamnak, hogy a fairplay szellemében még egyszer elnézĂźnk oda, talĂĄn elhomĂĄlyosĂ­tja majd az alĂĄbbi emlékeket:

"Der springt noch auf" - szĂłltam oda a feleségemnek RadnĂłti szavait idézve, amint akut hĂĄnyingerrel kĂźszkĂśdve kedvenc sĂśrĂśzĂľnkbe lépĂźnk. Azonnal unicumért kiĂĄltok, érzem, valami helyre kell, hogy vĂĄgja a gyomromat a kétes kimenetelĂť vacsora utĂĄn. Alig 100 méterre vagyunk az egykor annyit lĂĄtogatott Pozsonyi KisvendéglĂľtĂľl, ahonnan az imént gyĂśngyĂśzĂľ homlokkal sietve tĂĄvoztunk. Ezt a sarki kisvendéglĂľt nem csak az ĂşjlipĂłtvĂĄrosi lokĂĄlpatriĂłtĂĄk ismerik, sokan jĂĄrnak ide a ...

Folytatás a blogon ... topliszt.blog.hu/2011/09/03/pozsonyi_...