EmlĂ­tettem mĂĄr, hogy szĂźleim egy-egy kis alfĂśldi falubĂłl szĂĄrmaznak. AnyukĂĄm ÚjirĂĄzon szĂźletett (a TejszĂ­nes barna krémes bejegyzésnél mĂĄr emlĂ­tettem mamĂĄmat és papĂĄmat, akikre csak a szememet elhomĂĄlyosĂ­tĂł szeretettel tudok gondolni), ApukĂĄm pedig FurtĂĄn szĂźletett és cseperedett fel. Sajnos az Ăľ szĂźlei mĂĄr nem élnek, de nagyon sok gyermekkori szép emlék kĂśt hozzĂĄjuk is. PéldĂĄul a szĂźretek, ahol az egész csalĂĄd ĂśsszegyĂťlt és jĂł hangulatban szedegettĂźk le a szĂľlĂľfĂźrtĂśket -egy-két megkopott videokazetta meg is ĂśrĂśkĂ­tette ezeket a régi pillanatokat-, a hatalmas boros hordĂłkra, amelyben nagypapĂĄm tĂĄrolta a bort, nagymamĂĄm befont és felkontyolt hajĂĄra is emlékszem (azt mondjĂĄk, nagyon hasonlĂ­tok rĂĄ), amit ollĂł soem ért, emlékszem a régi szĂśvĂľszékére, amely a nyĂĄri konyha mellett ĂĄllt és amelyen én is szĂľttem a szĂľnyegeket, hiszen nagymamĂĄm megtanĂ­tott rĂĄ, emlékszem a ligetre, ahova nagypapĂĄval mentĂźnk ki és amĂ­g mi gyerekek jĂĄtszottunk, nagypapa kuglizott, emlékszem a csĂťrre, a baromfiudvarra, Ilonka nénire, unokabĂĄtyĂĄm galambjaira, a tiszta szobĂĄra, benne a hatalmas ĂĄgyra és a gobleinnel hĂ­mzett gyĂśnyĂśrĂť pĂĄrnĂĄkra, a furtai hĂ­mzéssel feldĂ­szĂ­tett pĂĄrnĂĄkra, kĂśtĂľkre...mindet gyĂśnyĂśrĂť gyermekkori emlékként ĂľrzĂśm a szĂ­vemben. TalĂĄn gyerekfejjel fel sem fogtam, hogy nagypapĂĄm mit élt ĂĄt a szibériai fogsĂĄgban. KettĂľ hosszĂş évig nagymamĂĄm és a gyerekek (apukĂĄmék négyen voltak testvérek, sajnos a legidĂľsebb tesvére mĂĄr nem él, de a nĂľvére és az Ăśccse igen) semmit nem tudtak nagypapĂĄrĂłl. Nem tudtĂĄk, hogy él-e vagy meghalt, mĂ­g egy szép napon megjelent a hĂĄz elĂľtt csontsovĂĄnyra lefogyva, a hazafelé vezetĂľ Ăşt viszontagsĂĄgaiban megtĂśrve, de boldogan, hogy végre megĂślelheti szeretteit! ApukĂĄméknak sokat mesélt a fogsĂĄg és a hĂĄborĂş szĂśrnyĂťségeirĂľl, az éhezésrĂľl, a halĂĄlrĂłl...nem tudom, hogy megkĂśszĂśnte-e valaki neki azt, amit a hazĂĄjĂĄért tett. Biztos ...

sponsored links