Ma olyan sokĂĄig aludtam, hogy az idejét sem tudom mikor esett meg velem ilyen utoljĂĄra. Reggel PĂĄrom szokĂĄs szerint ĂĄgyba hozta az ébresztĂľ kĂĄvét - nekem ez a nap fénypontja :) -, mielĂľtt elment teniszezni. Én szépen meg is ittam, aztĂĄn megkértem, kenje be a derekam mielĂľtt elmegy, mert azt éreztem, hogy ez az Ăşj kenĂľcs elég jĂł - az esti bekenés utĂĄn ugyanis megkĂśnnyebbĂźlt a derekam, szinte teljesen elmĂşlt a fĂĄjdalom. Nagyon aranyos volt, mert annak ellenére, hogy mĂĄr késésben volt, azért bekente, és utĂĄna gondosan betakargatott. (Olyan tĂźrelmes velem, hogy mĂĄr csodĂĄlom érte!) Óvatosan csukta be a hĂĄlĂłszoba ajtajĂĄt is, én meg Ăşgy visszaaludtam, mint a bunda. ValĂłszĂ­nĂťleg az is kĂśzrejĂĄtszik ebben, hogy mĂĄr napok - vagy éjszakĂĄk - Ăłta nem igazĂĄn bĂ­rtam magam kipihenni. A fĂĄjdalomtĂłl ugyanis nagyon nehezen tudtam elaludni, tĂśbbnyire fél 3-3 Ăłra magassĂĄgĂĄban, amikor mĂĄr az is mindegy volt, hogy fĂĄjt, és fĂĄjdalmat legyĂľzte a fĂĄradtsĂĄg. SzĂłval elaludtam, jĂł mélyen, pihentetĂľen. AztĂĄn egyszer csak nyĂ­lt az ajtĂł, - DrĂĄgĂĄm mĂĄr meg is jĂśtt a teniszezésbĂľl, és én csak akkor ébredtem fĂśl, két és fél Ăłrai alvĂĄs utĂĄn, 10 Ăłrakor!!! De még akkor is ...

sponsored links