Frissen a piacról: zsenge borsós-gombás árpa tofuval és kaporral
sponsored links
Moody, moody, moody. May I be the moodiest person?
Gondoltam kitalálok valami ütõs kis bemutatkozást az angolérettségire, úgyhogy elkezdtem olyan szavakat keresgélni, amiket a legjellemzõbbnek vélek. Elsõnek rögtön ezt szúrtam ki. Szomorú, de ez a valóság. Kegyetlenül változékony vagyok. Mint ez a mostani idõjárás. 10 percen belül kétszer meg lehet ázni, én ennyi idõ alatt akár 4-szer is eljutok a felrobbanásig. Van stressz meg nyomás bõven, na. Kikapcsolódás meg kevés. (Szoktam nevetni, amikor látom a kiírásokat, hogy "már csak 3 hét és vége". Minek???? Drágáim, ezt én mondhatnám, ti 3 hónap múlva ugyanott folytatjátok tovább. De nem mondom. Meg tulajdonképpen én is folytatom, csak máshol. Remélem.)
De a piacozás egy jó alternatíva. "Szülõi vezetéssel" szinte sohasem jártunk, ez is saját felfedezmény. Mármint, hogy milyen jó.
Mert az. Sokkal szuperebb itt venni még egy fej salátát is, mint bemenni a Tescoba, és ott megtenni ugyanezt.
Emberibb.
(Még akkor is ha egy kész tortúra abban a tömegben létezni, és minden öreg banya keresztülrángatja a lábamon a húzós kocsiját, mert õ nem fér el.)
Így született meg a szombati ebédem. Teljesen spontán, mert egyáltalán nem terveztem borsót venni, csak mikor minden második árusnál láttam kirakva, akkor ütött szöget a fejemben. Kis naivan úgy képzeltem, hogy majd egészben ...