Frisella - a pugliai kétszersült
sponsored links
Nyárnak egyelõre se híre, se hamva, bár ahogy elnézem a jövõ heti elõrejelzéseket, vissza fogjuk mi még sírni ezt a tizenhúsz fokot... A mostani épp alkalmas idõ arra, hogy megsüssük mi is a magunk friselláját, jövõ héten meg csak megcsapkodjuk egy kis tenger/csapvízzel, jól megrakjuk a frissen szüretelt (addigra a sok esõtõl szétcsattant) paradicsomjainkkal, és a lábunkat a Balatonba/Tiszába/tengerbe/lavórba lógatva élvezzük a dolce vitát.
La storia
A frisella eredete az i.e. X. századra nyúlik vissza. Több hiteles forrás is említi, hogy a föníciaiak hosszabb hajóútjaikon a tengervízbe mártva, és egy kevés olívaolajjal meglocsolva elõszeretettel fogyasztották ezt a fajta szárított kenyeret. Köralakúra csupán praktikussági okokból formázták, madzagra fûzve, felakasztva így egyszerûen szállítható és tárolható is volt egyben.
Késõbb, elsõsorban hosszú eltarthatósága miatt egész dél-Olszországban közkedvelt lett. A közösségi pékségekben egy-egy család (vagy két-három család együttesen, összefogva) 2-3 hetente süttetett egyszerre nagy mennyiségû kenyeret. A friss pékáru körülbelül egy hétig volt fogyasztható, a következõ 1-2 hétre frisellát süttettek.
Ma a csúcsgasztronómia is használja e történelmi jelentõségû kétszersültet; az ínyencek a legkiválóbb olívaolajokkal, articsókával, virághagymával (ol. lampascioni, üstökös gyöngyike), bivalymozzarellával de akár a délolasz partok adta rákokkal, kagylókkal is szívesen fogyasztják.
La ricettina
Frisella - a pugliai kétszersült
Hozzávalók: ...