Francia csokitorta annak örömére, hogy végre mûködik a tûzhelyem

2011-09-29

sponsored links


Na, most már fáradt vagyok.
Most már unom a költözést.
Még mindig van cucc, de nem is a holmik ki-és behordása fáraszt el nagyon, hanem tudjátok mi? Hogy tõlem várják, döntsem el, mi kell, és mi nem. Mi menjen a szemétbe, mi menjen a hajléktalanokat is gondozó alapítványnak. Mit ajándékozzunk oda és kinek. Mit tegyünk fel a Vaterára (és majd mikor, és persze ki...)? És akkor jönnek a kérdések: ebben a zsákban mi is van? És abban a dobozban? Anya, ez szemét? De hát ez nekem kell!!!
És kiveszi a lerongyolódott lovat, amivel nem játszott már fél éve, mert van másik húsz, de most meglátta, és könnybe lábadt szemmel ölelgeti; én meg izgulok, nehogy nekem áttúrja az egész zsákot, mert még a végén mindent visszament belõle.
Na de szépül az új otthon, ahogy azt már tegnap is mondtam, és ma már végre a tûzhelyt (tûzhelyet?) is sikerült beüzemelni. Fõztem is egybõl kétfélét, amit sajnos nem mutathatok meg, nagy bánatomra, mert szívesen kikérném a véleményeteket; a Nõk Lapja 41. heti számába kértek tõlem két receptet, azon dolgoztam ma délelõtt.
De a sütit, amit elsõként készítettem az új helyen, azt mindenképpen bemutatom. Éva barátnõm szokta sütni rendszeresen, õ találta a receptet Chef Viki blogján, aki Limaránál látta, aki a rádióban hallotta.
Én Viki receptjét követtem, az eredmény a következõ:

Szerintem a kép egyértelmûen igazolja, hogy ez aztán csokis. Az.
Sütéssel együtt 35 perc, megéri a fáradságot!

Hozzávalók (22 cm-s pite-vagy tortaformához): ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s