sponsored links

 HĂşsvétkor a sonka és a tojĂĄs mellé nĂĄlunk elmaradhatatlan a kalĂĄcs. HosszĂş évekig nem mertem nekiĂĄllni sĂźtni, akkor mindig készen vĂĄsĂĄroltam meg. Az is finom volt, de valahogy csaknem hagyott nyugodni, hogy miért is ne ehetnénk frissen kisĂźlt, illatozĂł kalĂĄcsot. AztĂĄn vettem a bĂĄtorsĂĄgot, és évek Ăłta magam sĂźtĂśm. Persze eleinte a fonĂĄssal voltak kisebb-nagyobb gondjaim, mert valahogy nem akart sikerĂźlni. Azt azért nem mondanĂĄm, hogy most éppen elégedett vagyok a formĂĄjĂĄval, de mĂĄr jĂł Ăşton haladok afelé, hogy egyszer majd csak szépre sikerĂźl. A kalĂĄcs foszlĂłssĂĄga, és az Ă­ze viszont mint mindig, most is nagyon finom volt. Az idei kalĂĄcs receptjét pedig a "Nagy sĂźteményeskĂśnyv"-bĂľl vĂĄlasztottam ki, Ă­gy most egy kicsit vĂĄltoztak a hozzĂĄvalĂłk is. Az eddigi recepttel is elégedett voltam, de ez valahogy most jobb, finomabb lett a kalĂĄcs. Mivel kalĂĄcsot bĂĄrmikor sĂźthetĂźnk nemcsak a hĂşsvéti Ăźnnepek alkalmĂĄval, Ă­gy mindenkinek bĂĄtran merem ajĂĄnlani ezt a receptet.