sponsored links

A férjem szereti a fĂľztĂśmet, mindig dicséri. De vannak ételek, amelyek a szimplĂĄn "nagyon finomak" kĂśzĂźl is kiemelkednek. Ilyenkor szokott elhangzani a kĂśvetkezĂľ mondat: "Ezt feltétlenĂźl tedd fel a blogra!"  Persze, ha nem mondja, akkor is felteszem a blogra, de ezek a megjegyzései a legnagyobb elismerést jelentik szĂĄmomra. SzĂłval ilyen "tedd fel a blogra" étel volt a mai menĂź is.

Nagyon ritkĂĄn veszek nyulat. Van bennem egy kettĂľsség a nyĂşllal kapcsolatban. Egyrészt szeretem az Ă­zét, mĂĄsrészt valamiért idegenkedek is tĂľle. Nem azért, mert a nyĂşl olyan aranyos és édes, hiszen libĂĄk is nĂľttek mĂĄr Ăşgy a szĂ­vemhez, hogy megsirattam Ăľket a levĂĄgĂĄsukkor, de ettĂľl fĂźggetlenĂźl tovĂĄbbra is megeszem a libahĂşst. SzĂłval ez nem valami szentimentĂĄlis ok, csak valahogy a nyĂşl nem vĂĄlt az étkezési kultĂşrĂĄnk részévé. Gyermekkoromban anyukĂĄm csinĂĄlt néhĂĄnyszor, de az nem hagyott mélyebb nyomokat bennem.
Pedig a nyĂşl finom és rendkĂ­vĂźl egészséges. Ezért idĂľnként elhatĂĄrozom, hogy tĂśbbszĂśr fogok venni, aztĂĄn ...