Lobo a karĂĄcsony elĂľtti nyereményjĂĄtékban azt kérte a résztvevĂľktĂľl, hogy Ă­rjĂĄk meg, melyik kĂśnyvet szeretnék ajĂĄndékba. Éppen aznap botlottam bele ebbe a regénybe, nyilvĂĄn az interneten, és kézenfekvĂľ volt beĂ­rni, hogy ezt kérem. Pedig nekem mĂĄr megvan, olvastam is, de angolul. SzĂĄmomra a 2003-as év kĂśnyve volt, de azĂłta is tĂśbbszĂśr visszatértem hozzĂĄ gondolatban. VégĂźl Ăşgy dĂśntĂśttem, hogy megveszem karĂĄcsonyra Erzsinek, és elajĂĄndékozĂĄs elĂľtt persze Ăşjra elolvastam. (KeménytĂĄblĂĄs kiadĂĄs védĂľborĂ­tĂłval, vagyis nem egyszer hasznĂĄlatos darab.)

A mĂĄsodszori olvasĂĄs nem volt rĂĄm kisebb hatĂĄssal, de most jobban tudtam a kĂśnyv szerkezetére figyelni. Koncentrikus kĂśrĂśkben kĂśzeledĂźnk a kĂśzépponthoz, ahhoz a naphoz, amikor Owen Meany, a kĂśnyv fĂľhĂľse meghal. Owen ĂĄlmĂĄban lĂĄtja a sajĂĄt sĂ­rkĂśvét, rajta a megfelelĂľ dĂĄtumokkal. Mindenki mĂĄs azt gondolhatja, hogy ennek nincs jelentĂľsége, hiszen Owen apjĂĄnak sĂ­rkþßzeme van, és Ăľ maga is ott dolgozik az iskolai szĂźnetekben. Owen viszont biztos abban, hogy ez is annak a tervnek a  része, amely miatt kicsi maradt, és a hangja sohasem vesztette furcsa magassĂĄgĂĄt. Az eseményeket Owen legjobb barĂĄtja meséli el, aki maga is a sorbĂłl kilĂłgĂł figura: a New Hampshire-i kisvĂĄros leggazdagabb csalĂĄdjĂĄba érkezett zabigyerekként a negyvenes évek kĂśzepén. KésĂľbb Owen is ...

Folytatás a blogon ... ecet-es-olaj.freeblog.hu/archives/201...