Fogadtam, fogadom...
sponsored links
Nincs annál kínosabb, mint szembesülni a saját léhaságunkkal, be nem tartott ígéreteinkkel, és úgy általában a gyarlóságunkkal. Az én legnagyobb gyarlóságom, hogy nem írtam már ki tudja mióta, bár ez most valamennyire tudatos és tervszerû volt. Más, gyakorlati elfoglaltságok és egy új rendszer kialakítása a blogolásban - a gondolatokat hagytam rendezõdni, hogy jól eldönthessem, hogyan is tovább. Szóval innentõl ez a blog recepttár lesz, és énblog, ami tulajdonképpen eddig is volt, de gyakran nyomott a saját magammal szembeni elvárás, hogy valami okosat, másnak is hasznosat írjak, szakmait, komolyat. Bevallom, sokszor ez a túl jónak lenni akarás akadályozott az írásban, blokkolt. Mostantól azonban itt elhagyjuk ezt a komolyságot, én leszek csak és az enyéim, emberek, kutyák és receptek. Arról írok, és annyit, ami jólesik, az lesz az elv, hogy amit mi szeretünk, aminek sikere van, azt megosztom. A szakma pedig valahova máshova kerül. Szóval mostantól itt hivatalosan is egy receptnapló üzemel. Színtiszta hobbi, elvárások nélkül.
Ilyenkor év elején amúgy is szokás számot vetni, tervezgetni, vissza- és/vagy elõretekinteni. Én cseppet sem komolyan szoktam fogadalomlistát írni, ha úgy hozza kedvem, de most nem jöttek olyan könnyedén az évi rendi pontok. Kikerestem a tavalyi évindító bejegyzést. Nem sok minden változott az elmúlt évhez képest. Megnéztem a két évvel ezelõttit is. Na, az tanulságos.
Ilyenkor év elején amúgy is szokás számot vetni, tervezgetni, vissza- és/vagy elõretekinteni. Én cseppet sem komolyan szoktam fogadalomlistát írni, ha úgy hozza kedvem, de most nem jöttek olyan könnyedén az évi rendi pontok. Kikerestem a tavalyi évindító bejegyzést. Nem sok minden változott az elmúlt évhez képest. Megnéztem a két évvel ezelõttit is. Na, az tanulságos.
Most pedig elvetem a kudarc lehetõségét, és megteszem saját (konyhával kapcsolatos) fogadalmaimat, melyek az én hosszú ideje fennálló hülyeségeimre, vagy szebben mondva gyengéimre koncentrálnak: ...