Finomhangolás

2014-06-27

sponsored links


Hosszú héten voltam túl.
Sok izgalommal, folytonos pörgéssel és kevés alvással. Nagyon kevéssel.

Indulás elõtt apa a vonatablakon keresztül még odaintett egy bátorítót, a szájával pedig azt formázta: jól fogod magad érezni. 
Jól. 
Erre próbáltam gondolni akkor is, amikor az elsõ kalauz nekiállt vitatkozni velem, mert a pénztárosnõ rossz jegyet adott. Meg akkor is, amikor a második megbüntetett.

Pozitívan.

A vendégek érkezése közben, odasétált hozzám egy ismeretlen hölgy, és azt mondta, hogy ugyan alig ismer valakit, mégis úgy érzi, mintha barátok között lenne. ?Nem furcsa?"
Mosolyogtam.

Tudtam mirõl beszél.
Az elsõ pillanattól kezdve, hogy átléptem Colették küszöbét, ez az érzés vesz körül. A férje, a gyerekei? mintha hazamennék. A tündéribbnél tündéribb barátai, akik azonnal befogadtak.

Egyszerû, õszinte, tiszta szeretet. 
Ez jellemzõ az odatévedõkre, és ezzel készülnek az ételek is.

A mostani rendezvény az édesszájúaknak kedvezett: egy egész (többé kevésbé) napsütéses délutánon tobzódhattunk a finomabbnál-finomabb, és egészséges desszertekben, miközben varázslatos hárfamuzsikát repített közöttünk a szél. Személyes tapasztalatból beszélek: mindent végigkóstoltam. (Nem is ettem aznap édességen kívül mást.) Kipróbáltam Nia isteni nyers bonbonjait (veretlen kedvenc a zserbós, bár a pisztáciás-áfonyás sem piskóta), és Colette desszertkölteményeit (az a feketeerdõs kosárka?ahh) és turmixait.


Jómagam sült fánkokkal készültem. Egy levendulással a "romantikus" lelkületû felnõtteknek, és egy nagyon csokissal a kisebbeknek. Az elnevezés egy kicsit csalóka volt, sokan kérdezték meg, hogy ez ugye nem "az" a fánk-e. 

Nem. 
Nem a bõ olajban sütött, sok esetben az itatás ellenére is zsírtól tocsogó változat.
Nem is a vastag cukormázzal leöntött, fehérlisztes sütemény.


Olyat én nem tudok. 
Illetve nem, tudni biztosan tudok. Meg tudnám sütni. De megenni nem. Nem jó szívvel. Egy hatalmas adag lelkiismeretfurdalással, utána pedig 2 napig fájó pocakkal. Azzal igen.

Szóval nem.
Ez nem nagymamánk sütötte, lekvárral töltött, porcukorral bõkezûen megszórt szalagos fánk.
Ha valamihez hasonlítani kéne, akkor inkább hoznám rokonságba az amerikai filmekbõl jól ismert színes tetejû édességekhez.

Na, olyan ez. Csak egy sokkal jobb összeállítású lisztkeverékkel, cukor és felesleges zsiradékok nélkül.


triplacsokis málnás fánk (vegán)

Hozzávalók 8 normál méretû, duci fánkhoz:
3/4 csésze teljes kiõrlésû tönkölyliszt
1/4 csésze zabkorpa
1/4 csésze rizsliszt
1/4 csésze kölesliszt
1/4 csésze kakaópor
2 nagy csipet só
3/4 tk szódabikarbóna
1/2 csésze méz (vagy valamilyen növényi szirup)
1 normál, de inkább kisebb felé hajló puha avokádó húsa
2 ek kókuszolaj + egy kevés a formához
kb. 1/3 csésze növényi tej (+/- néhány ek)
kb. 1,5 maréknyi friss málna

Egy nagyobb tálban keverjük össze a különbözõ liszteket, a kakaóport, a sót és a szódabikarbónát.
Vágjuk ketté az avokádót, kanalazzuk ki a húsát, majd egy villával nyomkodjuk krémesre. Adjuk hozzá a mézet, tejet és kókuszolajat, majd részletekben dolgozzuk a száraz hozzávalókhoz. 

Kenjük ki olajjal egy teflon fánksütõforma mélyedéseit, majd töltsük meg tésztával. Minden körbe nyomjunk bele 4-5 szem kisebb málnát, és elõmelegített sütõben süssük nagyjából 18-20 percig. Akkor jó, ha még kissé puha, és nem sütöttük túl.



Ha nem tartunk szigorúan vegán étrendet feltétlenül tegyünk rá csokimázat is: ehhez olvasszunk fel nagyjából 5 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládét, 1,5 evõkanál kókuszolaj és 2-3 evõkanál növényi tej keverékével. Mártsuk bele a kihûlt fánkokat, majd díszítésként szórjunk étcsokicseppeket a tetejére.


Folytats a blogon ... punkaa.blogspot.com/2014/06/finomhang...

sponsored links

Keres?s