Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Finomfõzelék
sponsored links
Mindig imádtam a fõzelékeket. Amikor már nem laktam otthon, anyukám mindig valami ilyesmivel várt, ha tudta, hogy jövök, ott volt mindig egy kis lábaskában a gáztûzhely szélén (mert akkor még széle is volt a gáztûzhelyeknek). Sóska, karalábé, spenót, mikor mi volt épp a kiskertben. Isteniek voltak. Aztán valamikor száz évvel ezelõtt a barátnõmet látogattam a kórházban, ahová azért zsuppolták be, mert ikreket várt. És tejfölös karalábéfõzeléket vittem neki köretként, a húsra már nem emlékszem. Amit meglehetõsen nehezményezett, és nekem akkor, túl a harmincon kellett rádöbbennem, hogy a fõzelékek iránti rajongásomban nem osztozik az egész emberiség. Aztán a gyerekeim nap mint nap átvették velem a tananyagot, eltekintve az elsõ egy-két-három évtõl, nem voltak hajlandók fõzeléket enni. Nekem meg elég gond volt, hogy legalább egyféle menü legyen, nyilván mindig az én fõzelékem maradt ki. Egyszer-kétszer azért próbálkoztam vele, márcsak a magam kedvéért is, szent borzadállyal figyelték, fõleg a finomfõzeléket nyilvánították ehetetlennek. Pedig én ilyenkor nyár elején el sem tudok jobbat képzelni: zsenge, frissen fejtett borsóból, új répából, rengeteg petrezselyemmel, hát valami isteni. Télen azért nem az igazi. De ilyenkor egy hétig is ellennék rajta.
Hozzávalók egy jó nagy adaghoz:
- bõ kilónyi zsenge borsó (hüvelyestül értve a kilót)
- 1nagy csokor friss sárgarépa
- 2-3 szál friss petrezselyemgyökér
- 1 új karalábé
- 1 irgalmatlan nagy csokor petrezselyem
- némi zsiradék
- 1kis pohár tejföl
- 1 púpos evõkanál liszt (nálam gluténmentes)
- só, bors, pici cukor
Meditációs gyakorlatként kifejtem a borsót, és borsónyi darabokra vagdosom az összes többi megpucolt zöldséget is, egy óra alatt tuti kész. Utána rádobom egy kis zsiradékra (egy kis fakanálnyira), öntök rá 2-3 evõkanálnyi vizet, és fedõ nélkül, idõnként megkeverve puhára párolom. Alapvetõen a borsótól függ az idõ, ha az puha, akkor a többi is biztosan jó. Felöntöm olyan 2 dl vízzel vagy zöldségalaplével (nekem épp kéznél volt spárgalevem - a zöld spárgák letört szárát megfõztem 2-3 dl vízben), összeforralom, só, bors, kávéskanálnyi cukor, aztán elkeverem a lisztet kis vízzel, és besûrítem vele a fõzeléket. Egy-két percig forralom, aztán elzárom a gázt alatta. Most szórom hozzá a felvágott petrezselyem zöldjét (ekkora mennyiséget aprítógépen szoktam kicsinyíteni). Meg hozzákeverem a tejfölt, és kész is. Jól el kell találni a sûrûségét, nem lehet levesszerû, de azt is utálom, ha megáll benne a kanál. Most tökéletes lett.
Ma volt a nagy nyáreleji fodrászkodás napja, Kóficka végre megszabadult a téli bundájától. Eddig nem mertem levágatni, olyan hideg reggelek voltak. És megint szebb, mint valaha is volt.
Bifór:
És áftör:
El sem hinné az ember, hogy ugyanaz az állat, nem? Annyira cuki lett. Gyönyörûség hozzáérni:)
