NyĂĄron nem szoktam vacakolni a fetĂĄval, leginkĂĄbb csak rĂĄmorzsolom friss zĂśldségekre, és mĂĄr eszem is. De most nem adottak ugyanazok a zĂśldségek, Ă­gy a fetĂĄn kell mĂłdosĂ­tani, hogy a jĂłl megszokott Ăźde, kĂśnnyed Ă­zvilĂĄgot kapjam.

Vannak ezek a csodaszép piros paprikĂĄk, amirĂľl a Kedves Mama tudni véli, hogy az (pont az) amit Ăľ vesz a piacon, az egy egyiptomi magyar csalĂĄd ĂĄltal termelt importbĂłl van. A marketing nagyon is szĂĄmĂ­t, a Mama boldogan veszi, és eszébe se jut, a rokoni szĂĄlak itt nem ugyanolyanok mint az embereknél, egyszerĂťen ha magyar csalĂĄd termeli, (bĂĄrhol, pl Egyiptomban) akkor az magyar paprika és kész. Nem vitĂĄzok, egyszerĂťen csak szeretem ezt a fajtĂĄt. Meg a MamĂĄt is. De legjobban a marketingszĂśveg kitalĂĄlĂłjĂĄt.

Ha mégis igaz lenne a magyar vonatkozĂĄs, Ăşgy csĂłkoltatom a csalĂĄdot, a paprika remek.

TehĂĄt ezekkel a csodaszép paprikĂĄkkal adtam meg a kegyelemdĂśfést magamnak, és alig bĂ­rtam leĂĄllni a szendvicsekkel.

Nem mértem semmit, és nem is kell, mindenki bĂ­zhat a szemében, és az Ă­zlésében.

HozzĂĄvalĂłk:

feta sajt

mascarpone

tejszĂ­n ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2013/02/27/fet...