Felvételi

2012-03-13

sponsored links

Mélyen hallgattam arról, hogy nyolcadikos Bálint fiam túljutott a felvételi procedúra leghúzósabb részén, most már "csak" a hivatalos eredményt várjuk, de megnyugodtam, mert olyan személy nyugtatott meg, aki kompetens abban, hogy valóban nyugodt lehessek.
Tudom, sokan szörnyülködnének, ha látnák, hogyan is történt most ez az egész minálunk.
Szóval, Bálintnak tavaly határozott elképzelése volt arról, hogy márpedig õ rendõr lesz, mert akkor elmegy abba a szakközépbe, ahol apukám tanít, Veszprémben, és az mekkora buli lesz már, egyúttal oda is költözik a szüleimhez, ami ûberkirályfrankó.
Errõl a szándékáról finoman beszéltük lefelé, két okból is: az egyik, hogy igazából nem vennénk jó néven, ha az egész családot oda-vissza lehallgathatnák, meg hasonlók, azért, mert a gyerek rendõr akar lenni. Nem azért, mert annyi rengeteg titkolnivalónk van, hanem mert még mindig szeretnénk abban az illúzióban ringatni magunkat, hogy szabad országban élünk.
Valójában a másik ok volt a nyomósabb: úgy láttuk/látjuk, hogy Bálintnak nem tenne jót, ha messzebb kerülne a szülõi háztól. Egyszerûen kell neki a kontroll, idõnként egy-egy komolyabb fejmosás, hogy mit korrigáljon magán, mert hát most már mégiscsak kamaszodik a drága.
Nos, gyermek viszonylag könnyen letett eredeti tervérõl, mivel egy ismerõse sem jelentkezett Veszprémbe, õ is a helyben fellelhetõ iskolák közül választott. Ezt támogattuk, jó kis iskolák vannak itt, beszélgettünk róla, merre szeretne menni, de persze, mint az ennyi idõs gyerekeknek általában, neki sem volt, és még most sincs halvány ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s