Felnõttnek lenni...
sponsored links
...nehéz.
Nagyon nehéz. Napról-napra nehezebb.
Pedig azt hittem könnyebb lesz. Mármint könnyebb, mint a gimi. Hogy majd lesznek órák, persze, de kevesebb idõt kell suliban tölteni, mivel megnõ az otthoni tanulás mértéke jelentõsége.
És nem.
Hétfõn fél 7, szerdán fél 6, csütörtökön 4 óra körül érek haza. Úgy, hogy elindultam otthonról reggel fél nyolckor. Meg még nem csináltam aznap semmit . És ez elkeserítõ.
Mint ahogyan az is, hogy nem haladok elõre. Semmit. Vagy alig. Ami tuéajdonképpen semmi.
Elkezdtem ugyanis egy ún. tudú listát , mikor láttam, hogy lesz némi külsõs tennivalóm (is) az egyetem elkezdésével kapcsolatban, mint jegyzetek, felszerelés, papírok. Nos, neki is láttam buzgón intézkedni, azonban a dolog sajnos nem olyan hatékony, mint hittem. Mert nem rajtam múlik. Mert milyen dolog az, hogy amíg fehérvári lakcímem volt, addig bármelyik pesti tüdõszûrõben elláttak volna, ideiglenes pestivel viszont csak oda ahova az tartozik?!
Igyekszem, csinálom, de a gondolatjelek csak gyûlnek. Demoralizáló.
És tisztán látom (hála a pszichológia alapjai címû rendkívül hasznos tantárgynak), hogy túl sok a stressz. Iszonyú feszült ...