Feljegyzések a vadonból
sponsored links
fotó innen: pilishunting.com
Nyáron még minden olyan egyértelmû volt, ott trónoltam magabiztosan a tápláléklánc csúcsán. A húsok feldarabolva, konyhakészen érkeztek: comb és karaj, mentek is be a mélyhûtõbe azonnal. Gyönyörû vörös színûk elbûvölt, elõre örvendeztem a vad jellegzetes ízének, az adalékanyag-mentes természetességnek, annak az ünnepnapnak, amikor majd a vaslábosban kapnak egy kis vörösbort, borókabogyót, vagy erdei gombát, de az is lehet hogy gyümölcsökkel lesznek összeházasítva, akkor pedig az áfonya lesz a fõszereplõ, meg a sherry, de lehet hogy beáldozok egy kis calvadost.
Most meg már tél van, hideg, és az elsõ hóval váratlan vendégek érkeztek. De nem darabolva, hanem elevenen, sõt virgoncan! Négyen. Elõl döcögött az anyakoca, mögötte a három süldõ. Nem cuki csíkos kismalacok, hanem izmos, februári születésû akcelerált kamaszok. Amúgy is fázós testemben meghûlt a vér, amint megpillantottam õket az ablakból. Eszembe se jutott hogy tulajdonképpen négy porhanyós szûzpecsenye, nyolc remek vörös comb és megannyi isteni oldalas érkezett a házhoz, vagy hogy az õ orrukból is lehetne kocsonya, abból amivel éppen most túrják a havat, meg a nagy munkával elduggatott tavaszi virághagymáimat, vagy hogy makkoltatással micsoda jó minõségre tehetnék szert. A házból követtem õket, minden ablakhoz odaszaladtam és próbáltam feldolgozni a látványt, hogy immár a rókák, egerek, erdei siklók és a baglyok után ezek is megérkeztek. Illetve ...