Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Felfedi ?titkait? a friss, ropogós cukrász ? blogger 7 lépésben
sponsored links
A játék neve: Ismerjük meg egymást!
Ezt a játékot Szera indította útjára, azzal a kedves gondolattal, hogy így kicsit jobban megismerjük egymást és megtudjuk kit is rejtenek a blogok, melyeket oly sokan meglátogatunk.
Engem többen hívtak a játékba, remélem nem hagyok ki senkit (ha mégis jelezze): Kata, Bianka, Ildikó, Zsuzsi.
Lépésben?
A játék szabályai:
Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be õket a blogodba.
Egy hozzászólásban értesítsd õket a blogukon, hogy meghívtad õket a játékra.
Bár nem sok olyan van, amit nem tudtok rólam, megpróbálok összeszedni 7 olyat, amit talán még nem hallottatok/olvastatok sehol.
1. Boldog család
Világ életemben egy boldog családra vágytam, gyerekekkel. 12 éve vagyok együtt az én életem párjával és most 2, illetve 4 évesek a lányaim: Réka(2) és Petra(4). Természetesen voltak nagyon mély pontok és már-már fokozhatatlan boldog pillanatok is az életünkben, de ez így normális. Megéltünk együtt sok jót és rosszat, de ez tette a kapcsolatunkat olyan kikezdhetetlenné, amilyen már jó pár éve.
A boldog család összejött! PIPA!
Kis családom.
2. Viszlát bagó
Most február 5.-én volt 5 éve, hogy elszívtam az utolsó szál cigimet.
Jó pár évig szívtam a büdös rudacskákat (hehe), nagyjából úgy 8 évig.
Annak idején azt hittem ettõl menõ leszek, de igazából mindenki szájában ezt láttam, így szoktam rá én is.
Azt hittem bármikor le tudom tenni, de rá kellett jönnöm valóban függõséget okoz.
Azt hittem sosem fogok tudni leszokni, mert a vége felé eléggé láncdohányos lettem ? olykor napi több, mint egy dobozzal elszívtam.
Akkoriban a sötétkék palmit szíttuk mindketten, ami asszem olyan 6 mg-os, tehát nem is a gyengébbik fajta.
Egy olyan cél kellett, ami miatt érdemes volt leszoknom, mert pusztán hogy azért szokjak le, csak hogy ne szívjam bizony nem bizonyult hasznosnak.
Viszont az, hogy gyereket szerettünk volna?.na az már igen!
Amint megfogalmazódott a gondolat, hogy jöhet a baba, olyan boldog voltam, hogy 4.-én este elszívtam az utolsó szálat, tudtam, hogy másnaptól egy slukkot sem és bizony onnantól kezdve nem szívtam többet.
Nem mondom, hogy könnyû volt, a 3. hét volt a legrosszabb és néha eszembe jut.
Konkrétan ha kicsit többet látok valakit cigizni, vagy csak nagyon stresszelek, olykor úgy érzem rá tudnék gyújtani. Sosem leszek ?gyógyult?, de remélem az önuralom megmarad.
Eszembe jut, a szaga (merthogy büdös), a kellemetlen íz a számban, a kezem sárgult a nikotintól, és hogy minden magába szívta azt a bûzt? sokáig nem éreztem a cigi áporodott szagától a mosott ruhák friss illatát, nem éreztem rendesen az ízeket és ott volt a függés, hogy óránként szinte percre pontosan jártam ki melóból is rágyújtani.
Ezek nem hiányoznak egyáltalán. Tehát cigi letétel: PIPA!
Büdös bagó!
3. Út egy álom felé
Annyira visszafogott gyerekkorom volt, hogy én ennek tulajdonítom azt, miszerint sokáig nem tudtam, mihez akarok kezdeni az életemmel.
Letettem angolból a középfokú nyelvvizsgát még 11.-ben, majd érettségi után a szülõknek/nagyszülõknek hála elkerültem a Szent István Egyetemre Gödöllõre.
Közgazdásznak tanultam.
Mit ne mondjak, utáltam!
Ment volna (kivéve a matekot), de rühelltem!
Ahogy teltek az évek egyre jobban hanyagoltam a tanulást és többet vállaltam diák munkát, az akkoriban nyíló tecsóban árufeltöltõként. (De konkrétan 14 éves korom óta folyamatosan dolgoztam minden nyáron, hol fagyizóban, hol árufeltöltõként, mikor mi volt.)
Így esett, hogy 4 év után ott hagytam az egyetemet. (Bántam, hogy nem rögtön fél év után, de jókat buliztam.
)
Egyetem mellett kereskedõ-boltvezetõ végzettséget szereztem, hogy hétvégente legálisan segíthessek be a családi vállalkozásban.
Menet közben összeköltöztünk párommal elõbb Gödöllõn, majd felköltöztünk Pestre és ahogy abba hagytam a sulit, elkezdtem dolgozni az akkor nyíló Aréna Plázában egy cipõ boltban. Ott húztam az igát két évig, majd haza költöztünk.
Onnantól kezdve itthon vagyok a gyerekekkel, de nem tétlenkedtem.
Ahogy a második lányomat vártam felvételiztem fõiskolára Salgótarjánba a BGF-re (ami azóta már megszûnt).
Államilag finanszírozott pénzügy-számvitel képzésre (ami lényegében megint közgazdász ). Hogy is képzeltem!? 
Élveztem, hogy majdnem maximális pontszámmal önerõmbõl felvettek és nagy pocakkal bejártam suliba hõsiesen! A szülés után azonban el-el maradoztam, idõ közben sokat kezdtem sütögetni és a blog is elindult, ment a dolog és meglepetésemre megtaláltam az életcélom. Elég késõn, mert hát 25-6 évesen, de késõn érõ típus vagyok.
Plusz rájöttem, hogy ezek a dolgok nem nekem valók. Menne, menne, lenne egy diplomám, de minek, ha baromira nem érdekel, száraz tananyag, semmi édesség??.
A cél a cukrász végzettség, de tenni egyelõre nem akaródzott érte. Jegeltem a dolgot, mondván rájövök tényleg akarom-e. Aztán bejöttek a törvény módosítások, gyorsan kellett lépni, így 2013. júniusában bizony nekivágtam.
2014. február 4-én délután 3 órakor végre már végzett cukrász lettem, méghozzá jeles osztályzattal! Beteljesült egy álom: PIPA!
4. ?Ranglétra?
Bár sosem törtem hú de nagy babérokra, azért igencsak büszke lehetek és vagyok is az eddigi ?eredményeimre?.
Most nem a családomra és nem csak a blogra gondolok, hanem az abból eredeztethetõ verseny helyezéseimre, nyereményeimre, megjelenéseimre.
Az effajta tevékenységeket és sikereket a második lányom foganásával kaptam egyfajta égi áldásként. Nem viccelek, de mosolyoghatsz rajta!
Ahogy megfogant Réka, egy csapásra sikereket értem el. A következõ évben (merthogy novemberi), akármilyen receptversenyen vagy játékon indultam nyertem.
Így voltunk nyaralni, így szerepeltem a tévében élõ adásban, így lett receptvideóm a Laptopkonyhának köszönhetõen Buza Sanyival, találkozhattam Budai Péterrel, stb. és így fejlõdhettem és fejlõdhetek azóta is tovább.
Ha érdekel, hol sütöttem-fõztem eddig, kukkantsd meg itt.
5. Lustaság fél egészség
Alapjában véve lusta ember vagyok. De tényleg.
Mióta megszülettek a lányok sürgök-forgok, mindent azonnal akarok megcsinálni és egymagam. Petra elsõ születésnapjára összeszerveztem az egész családot tokkal-vonóval egy ebédre hozzánk és feltett szándékom volt, hogy egymagam egy nagy menüt összerittyentsek egy egy éves gyerek mellett 13 fõre.
A terv jó volt: tyúkhúsleves, rakott hústorták meg rántott hús, hogy legyen kétféle (de lehet 3 féle volt), sütemények, stb. persze köretekkel, miegyébbel. Nem nagyon akartam, hogy bárki segítsen. Díszítettem, szervezkedtem, fõztem, sütöttem, eldobtam az agyam??Délre ? mire mindenki befutott ? már bõgtem! Maradandó élmény lett!
Kissé túlhajtottam magam és totál kifáradtam. De aztán gyorsan lezavartuk, mindenki elégedett volt, a kislányom betöltötte szépen az egyet és kidõltem.
Ekkor rájöttem, hogy nem szégyen segítséget kérni és ne próbálj meg mindent egyedül megcsinálni, mert se rövid, se hosszú távon nem éri meg! Ennek ellenére sokszor a mai napig észre veszem magamon, hogy olykor megpróbálom túlhajtani magam?de ha meg nem teszem, úgy érzem lusta vagyok. Ami persze nem igaz, mert attól független nem állok le, csak nem csinálok egyszerre 6 dolgot.
Terminátor lét: PIPA!
6. Nevelek és élvezem
Tulajdonképpen akkor kezdõdött minden, amikor blogolni is kezdtem és már mindkét lányom megvolt.
Sokan vádoltak azzal, hogy nem foglalkozom a gyerekekkel, csak azért, mert mellettük ráértem majdnem napi szinte fõzni, takarítani, olykor még suliba is járni, blogot írni és ejjjj, hogy a francba csinálom ezt, honnan van erre idõm, ha nem a gyerekektõl veszem el.
A titok a ház elrendezésében és a nevelésben rejlik. Nekünk a ház központi része a majdhogynem amerikai konyhás nappali.
Vagyis a nap nagy részét a nappaliban töltjük, ami egyben a konyha is.
A gyerekek itt játszanak, folyamatosan látom õket, tudok mellettük mosogatni, fõzni, amit akarok és közben nevelni is tudom õket.
Verset mondani, énekelni, számolni tanítani, bármit.
Tehát az, hogy valakinek van ideje takarítani, fõzni, ellátni a házimunkát és közben kicsit kikapcsolódni is (ami nem azt jelenti, hogy bárhová eljárok, mert abszolút nem járok szórakozni, csak ha fõzni megyek olykor), nem jelenti azt, hogy elhanyagolja a gyerekeket.
Nagyon bántottak az emberek, akik ilyennel támadtak és õszintén rossznak éreztem magam, holott a gyermekeim sok tekintetben bizony különbek 1-2 kortársuknál! És akkor, ha ez óvónõknek és olyanoknak is feltûnik, akiknek van viszonyítási alapjuk, akkor bizony azt kell mondjam nem én vagyok a rossz, aki ellátja tisztességesen a családját, NEVELI a gyerekeit és mindemellett még amolyan karrier félét is megpróbál itthonról építgetni, nem a fenekét vakarássza naphosszat.
De megtehetném, persze. Csak az nem én lennék.
VISZONT az ilyenek támadnak sokszor, ezzel hárítva a saját hibáikat a magam fajtára.
Én igyekszem minél több bevételre szert tenni az állami juttatásokon felül, receptekkel, versenyekkel, a bloggal (merthogy ugye hála a VIP programnak szerzõdésben állok októbertõl a Sanoma Mediával és hála a jó égnek 4-bõl 3 hónapon át benne voltam az elsõ 20 legolvasottabb blog között, amit honorálnak is).
De nem lennék rászorulva, mégis inkább keresek pénzt, ha már egyszer megtehetem. Persze minden forintért megdolgozok, de az ilyenre is megvan a megfelelõ idõ: a délutáni alvások alatt, illetve az esti fektetés után.
Sokszor elfáradok, de ki nem? És ami mindezeken felül nagyon fontos: mindent élvezek.
A gyerek nevelést, a sütés-fõzést, a blog írást és a receptek versenybe nevezését is, mindent! És ez nagyon fontos, mert ha valaki valamit nem csinál szívbõl, akkor az meg van lõve, halott dolog, ld. az 1. pontban a két felsõfokú nekirugaszkodásomat! ;P
Gyereknevelés és munka: PIPA!
7. Egy vágy maradt álom csupán
Azt hiszem nagyon jól haladok az életemmel, igazán elégedett vagyok. A gyermekeim illemtudóak, okosak, kedvesek, immáron elmondhatom magamról, hogy cukrász vagyok és boldog családi életet élek.
A párkapcsolatom kiváló, kívánni sem lehetne szeretõbb férfit, mégis van egy valami, amire még vágyom. A boldog családi élethez számomra szorosan hozzá tartozik a házasság.
Bár elõttem nincs jó példa (anyuék elváltak 18 éves koromban), mégis hiszem, hogy nekem jobban sülne el, mert a mi kapcsolatunk teljesen más.
Én szeretnék ahhoz tartozni mindenestül, akit szeretek.
Én szeretnék megházasodni, akármennyire is nem divat ez manapság.
Azon túl, amiket mi átéltünk már egymás mellett azt hiszem a jóban-rosszban, szegénységben-gazdagságban számunkra már smafu lenne.
Én vágyom arra, hogy fehér ruhában legyek, igaz még a gyerekek elõtt jobb szerettem volna. Szeretném felvenni a férjem nevét, szeretném, ha kerek egész család lennénk.
De erre ki tudja még meddig várnom kell.
Ez az eset ugyanolyan, mint a nem kívánt gyerekek születése: sok gyereket megölnek, eldobnak, elhagynak az anyák, mert nem akarják õket, oly sokan pedig bármit megadnának, hogy teherbe essenek és anyák lehessenek! Valahogy így van ez a házassággal is.
Eddig minden pipa volt, az utolsó, a bûvös hetes nem pipa, de remélem egyszer erre is mondhatom majd.
Most, hogy túl vagyunk a hét bûvös ponton következne, hogy nevezzek meg blogokat, akiket meg szeretnék ismerni. Engedjétek meg, hogy megszakítsam ezt a láncot.
Az oka egyszerû: már mindenki, akire gondoltam volna túl van ezen a bejegyzésen. Java részt hála annak, hogy minimum 1,5 hétig húztam a megírását. :/
Remélem tetszettem és továbbra is velem maradsz, mint olvasóm!
Azt hiszem mégis tudtam újat mondani, igaz?
Bloggerina 2013
Sûrített (cukrozott) tej házilag
A harmadik cukrász gyakorlat eredménye(i)
A második cukrász gyakorlat eredménye(i)
Az elsõ cukrász gyakorlat eredménye(i)
Ezt a játékot Szera indította útjára, azzal a kedves gondolattal, hogy így kicsit jobban megismerjük egymást és megtudjuk kit is rejtenek a blogok, melyeket oly sokan meglátogatunk.
Engem többen hívtak a játékba, remélem nem hagyok ki senkit (ha mégis jelezze): Kata, Bianka, Ildikó, Zsuzsi.
Lépésben?A játék szabályai:
Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be õket a blogodba.
Egy hozzászólásban értesítsd õket a blogukon, hogy meghívtad õket a játékra.
Bár nem sok olyan van, amit nem tudtok rólam, megpróbálok összeszedni 7 olyat, amit talán még nem hallottatok/olvastatok sehol.
1. Boldog család
Világ életemben egy boldog családra vágytam, gyerekekkel. 12 éve vagyok együtt az én életem párjával és most 2, illetve 4 évesek a lányaim: Réka(2) és Petra(4). Természetesen voltak nagyon mély pontok és már-már fokozhatatlan boldog pillanatok is az életünkben, de ez így normális. Megéltünk együtt sok jót és rosszat, de ez tette a kapcsolatunkat olyan kikezdhetetlenné, amilyen már jó pár éve.
A boldog család összejött! PIPA!
Kis családom.2. Viszlát bagó
Most február 5.-én volt 5 éve, hogy elszívtam az utolsó szál cigimet.
Jó pár évig szívtam a büdös rudacskákat (hehe), nagyjából úgy 8 évig.
Annak idején azt hittem ettõl menõ leszek, de igazából mindenki szájában ezt láttam, így szoktam rá én is.
Azt hittem bármikor le tudom tenni, de rá kellett jönnöm valóban függõséget okoz.
Azt hittem sosem fogok tudni leszokni, mert a vége felé eléggé láncdohányos lettem ? olykor napi több, mint egy dobozzal elszívtam.
Akkoriban a sötétkék palmit szíttuk mindketten, ami asszem olyan 6 mg-os, tehát nem is a gyengébbik fajta.
Egy olyan cél kellett, ami miatt érdemes volt leszoknom, mert pusztán hogy azért szokjak le, csak hogy ne szívjam bizony nem bizonyult hasznosnak.
Viszont az, hogy gyereket szerettünk volna?.na az már igen!
Amint megfogalmazódott a gondolat, hogy jöhet a baba, olyan boldog voltam, hogy 4.-én este elszívtam az utolsó szálat, tudtam, hogy másnaptól egy slukkot sem és bizony onnantól kezdve nem szívtam többet.
Nem mondom, hogy könnyû volt, a 3. hét volt a legrosszabb és néha eszembe jut.
Konkrétan ha kicsit többet látok valakit cigizni, vagy csak nagyon stresszelek, olykor úgy érzem rá tudnék gyújtani. Sosem leszek ?gyógyult?, de remélem az önuralom megmarad.
Eszembe jut, a szaga (merthogy büdös), a kellemetlen íz a számban, a kezem sárgult a nikotintól, és hogy minden magába szívta azt a bûzt? sokáig nem éreztem a cigi áporodott szagától a mosott ruhák friss illatát, nem éreztem rendesen az ízeket és ott volt a függés, hogy óránként szinte percre pontosan jártam ki melóból is rágyújtani.
Ezek nem hiányoznak egyáltalán. Tehát cigi letétel: PIPA!
Büdös bagó!3. Út egy álom felé
Annyira visszafogott gyerekkorom volt, hogy én ennek tulajdonítom azt, miszerint sokáig nem tudtam, mihez akarok kezdeni az életemmel.
Letettem angolból a középfokú nyelvvizsgát még 11.-ben, majd érettségi után a szülõknek/nagyszülõknek hála elkerültem a Szent István Egyetemre Gödöllõre.
Közgazdásznak tanultam.
Mit ne mondjak, utáltam!
Ment volna (kivéve a matekot), de rühelltem!
Ahogy teltek az évek egyre jobban hanyagoltam a tanulást és többet vállaltam diák munkát, az akkoriban nyíló tecsóban árufeltöltõként. (De konkrétan 14 éves korom óta folyamatosan dolgoztam minden nyáron, hol fagyizóban, hol árufeltöltõként, mikor mi volt.)
Így esett, hogy 4 év után ott hagytam az egyetemet. (Bántam, hogy nem rögtön fél év után, de jókat buliztam.
)Egyetem mellett kereskedõ-boltvezetõ végzettséget szereztem, hogy hétvégente legálisan segíthessek be a családi vállalkozásban.
Menet közben összeköltöztünk párommal elõbb Gödöllõn, majd felköltöztünk Pestre és ahogy abba hagytam a sulit, elkezdtem dolgozni az akkor nyíló Aréna Plázában egy cipõ boltban. Ott húztam az igát két évig, majd haza költöztünk.
Onnantól kezdve itthon vagyok a gyerekekkel, de nem tétlenkedtem.
Ahogy a második lányomat vártam felvételiztem fõiskolára Salgótarjánba a BGF-re (ami azóta már megszûnt).
Államilag finanszírozott pénzügy-számvitel képzésre (ami lényegében megint közgazdász
). Hogy is képzeltem!? Élveztem, hogy majdnem maximális pontszámmal önerõmbõl felvettek és nagy pocakkal bejártam suliba hõsiesen! A szülés után azonban el-el maradoztam, idõ közben sokat kezdtem sütögetni és a blog is elindult, ment a dolog és meglepetésemre megtaláltam az életcélom. Elég késõn, mert hát 25-6 évesen, de késõn érõ típus vagyok.
Plusz rájöttem, hogy ezek a dolgok nem nekem valók. Menne, menne, lenne egy diplomám, de minek, ha baromira nem érdekel, száraz tananyag, semmi édesség??.
A cél a cukrász végzettség, de tenni egyelõre nem akaródzott érte. Jegeltem a dolgot, mondván rájövök tényleg akarom-e. Aztán bejöttek a törvény módosítások, gyorsan kellett lépni, így 2013. júniusában bizony nekivágtam.
2014. február 4-én délután 3 órakor végre már végzett cukrász lettem, méghozzá jeles osztályzattal! Beteljesült egy álom: PIPA!
4. ?Ranglétra?
Bár sosem törtem hú de nagy babérokra, azért igencsak büszke lehetek és vagyok is az eddigi ?eredményeimre?.
Most nem a családomra és nem csak a blogra gondolok, hanem az abból eredeztethetõ verseny helyezéseimre, nyereményeimre, megjelenéseimre.
Az effajta tevékenységeket és sikereket a második lányom foganásával kaptam egyfajta égi áldásként. Nem viccelek, de mosolyoghatsz rajta!
Ahogy megfogant Réka, egy csapásra sikereket értem el. A következõ évben (merthogy novemberi), akármilyen receptversenyen vagy játékon indultam nyertem.
Így voltunk nyaralni, így szerepeltem a tévében élõ adásban, így lett receptvideóm a Laptopkonyhának köszönhetõen Buza Sanyival, találkozhattam Budai Péterrel, stb. és így fejlõdhettem és fejlõdhetek azóta is tovább.
Ha érdekel, hol sütöttem-fõztem eddig, kukkantsd meg itt.
5. Lustaság fél egészség
Alapjában véve lusta ember vagyok. De tényleg.
Mióta megszülettek a lányok sürgök-forgok, mindent azonnal akarok megcsinálni és egymagam. Petra elsõ születésnapjára összeszerveztem az egész családot tokkal-vonóval egy ebédre hozzánk és feltett szándékom volt, hogy egymagam egy nagy menüt összerittyentsek egy egy éves gyerek mellett 13 fõre.
A terv jó volt: tyúkhúsleves, rakott hústorták meg rántott hús, hogy legyen kétféle (de lehet 3 féle volt), sütemények, stb. persze köretekkel, miegyébbel. Nem nagyon akartam, hogy bárki segítsen. Díszítettem, szervezkedtem, fõztem, sütöttem, eldobtam az agyam??Délre ? mire mindenki befutott ? már bõgtem!
Maradandó élmény lett! Kissé túlhajtottam magam és totál kifáradtam. De aztán gyorsan lezavartuk, mindenki elégedett volt, a kislányom betöltötte szépen az egyet és kidõltem.
Ekkor rájöttem, hogy nem szégyen segítséget kérni és ne próbálj meg mindent egyedül megcsinálni, mert se rövid, se hosszú távon nem éri meg! Ennek ellenére sokszor a mai napig észre veszem magamon, hogy olykor megpróbálom túlhajtani magam?de ha meg nem teszem, úgy érzem lusta vagyok. Ami persze nem igaz, mert attól független nem állok le, csak nem csinálok egyszerre 6 dolgot.
Terminátor lét: PIPA!
6. Nevelek és élvezem
Tulajdonképpen akkor kezdõdött minden, amikor blogolni is kezdtem és már mindkét lányom megvolt.
Sokan vádoltak azzal, hogy nem foglalkozom a gyerekekkel, csak azért, mert mellettük ráértem majdnem napi szinte fõzni, takarítani, olykor még suliba is járni, blogot írni és ejjjj, hogy a francba csinálom ezt, honnan van erre idõm, ha nem a gyerekektõl veszem el.
A titok a ház elrendezésében és a nevelésben rejlik. Nekünk a ház központi része a majdhogynem amerikai konyhás nappali.
Vagyis a nap nagy részét a nappaliban töltjük, ami egyben a konyha is.
A gyerekek itt játszanak, folyamatosan látom õket, tudok mellettük mosogatni, fõzni, amit akarok és közben nevelni is tudom õket.
Verset mondani, énekelni, számolni tanítani, bármit.
Tehát az, hogy valakinek van ideje takarítani, fõzni, ellátni a házimunkát és közben kicsit kikapcsolódni is (ami nem azt jelenti, hogy bárhová eljárok, mert abszolút nem járok szórakozni, csak ha fõzni megyek olykor), nem jelenti azt, hogy elhanyagolja a gyerekeket.
Nagyon bántottak az emberek, akik ilyennel támadtak és õszintén rossznak éreztem magam, holott a gyermekeim sok tekintetben bizony különbek 1-2 kortársuknál! És akkor, ha ez óvónõknek és olyanoknak is feltûnik, akiknek van viszonyítási alapjuk, akkor bizony azt kell mondjam nem én vagyok a rossz, aki ellátja tisztességesen a családját, NEVELI a gyerekeit és mindemellett még amolyan karrier félét is megpróbál itthonról építgetni, nem a fenekét vakarássza naphosszat.
De megtehetném, persze. Csak az nem én lennék.
VISZONT az ilyenek támadnak sokszor, ezzel hárítva a saját hibáikat a magam fajtára.
Én igyekszem minél több bevételre szert tenni az állami juttatásokon felül, receptekkel, versenyekkel, a bloggal (merthogy ugye hála a VIP programnak szerzõdésben állok októbertõl a Sanoma Mediával és hála a jó égnek 4-bõl 3 hónapon át benne voltam az elsõ 20 legolvasottabb blog között, amit honorálnak is).
De nem lennék rászorulva, mégis inkább keresek pénzt, ha már egyszer megtehetem. Persze minden forintért megdolgozok, de az ilyenre is megvan a megfelelõ idõ: a délutáni alvások alatt, illetve az esti fektetés után.
Sokszor elfáradok, de ki nem? És ami mindezeken felül nagyon fontos: mindent élvezek.
A gyerek nevelést, a sütés-fõzést, a blog írást és a receptek versenybe nevezését is, mindent! És ez nagyon fontos, mert ha valaki valamit nem csinál szívbõl, akkor az meg van lõve, halott dolog, ld. az 1. pontban a két felsõfokú nekirugaszkodásomat! ;P
Gyereknevelés és munka: PIPA!
7. Egy vágy maradt álom csupán
Azt hiszem nagyon jól haladok az életemmel, igazán elégedett vagyok. A gyermekeim illemtudóak, okosak, kedvesek, immáron elmondhatom magamról, hogy cukrász vagyok és boldog családi életet élek.
A párkapcsolatom kiváló, kívánni sem lehetne szeretõbb férfit, mégis van egy valami, amire még vágyom. A boldog családi élethez számomra szorosan hozzá tartozik a házasság.
Bár elõttem nincs jó példa (anyuék elváltak 18 éves koromban), mégis hiszem, hogy nekem jobban sülne el, mert a mi kapcsolatunk teljesen más.
Én szeretnék ahhoz tartozni mindenestül, akit szeretek.
Én szeretnék megházasodni, akármennyire is nem divat ez manapság.
Azon túl, amiket mi átéltünk már egymás mellett azt hiszem a jóban-rosszban, szegénységben-gazdagságban számunkra már smafu lenne.
Én vágyom arra, hogy fehér ruhában legyek, igaz még a gyerekek elõtt jobb szerettem volna. Szeretném felvenni a férjem nevét, szeretném, ha kerek egész család lennénk.
De erre ki tudja még meddig várnom kell.
Ez az eset ugyanolyan, mint a nem kívánt gyerekek születése: sok gyereket megölnek, eldobnak, elhagynak az anyák, mert nem akarják õket, oly sokan pedig bármit megadnának, hogy teherbe essenek és anyák lehessenek! Valahogy így van ez a házassággal is.
Eddig minden pipa volt, az utolsó, a bûvös hetes nem pipa, de remélem egyszer erre is mondhatom majd.
Most, hogy túl vagyunk a hét bûvös ponton következne, hogy nevezzek meg blogokat, akiket meg szeretnék ismerni. Engedjétek meg, hogy megszakítsam ezt a láncot.
Az oka egyszerû: már mindenki, akire gondoltam volna túl van ezen a bejegyzésen. Java részt hála annak, hogy minimum 1,5 hétig húztam a megírását. :/
Remélem tetszettem és továbbra is velem maradsz, mint olvasóm!
Azt hiszem mégis tudtam újat mondani, igaz?
Ezeket is kedvelnéd:
Bloggerina 2013
Sûrített (cukrozott) tej házilag
A harmadik cukrász gyakorlat eredménye(i)
A második cukrász gyakorlat eredménye(i)
Az elsõ cukrász gyakorlat eredménye(i)