Fekete bodza - a misztikus gyógynövény
sponsored links
A fekete bodza (Sambucus nigra) a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozik, cserje, de olykor 2-3 méter magas fává is fejlõdik. A törzsét és az ágait szürke vagy barna kéreg borítja, ágak pedig zöldek. Összetett levelei keresztben átellenesek, nagyok, páratlanul összetettek, a levelet alkotó levélkék tojásdadok, a szélük fûrészes. A bodza egyes virágai kicsik, fehérek-sárgásfehérek, erõs illatúak, és úgynevezett álernyõben csüngve alkotják a közismert, tekintélyes méretû virágzatot. A virágzásra legtöbbször május-júniusban kerül sor, a termések csonthéjas, 2-3 magvas, fekete bogyók. Mérsékelt éghajlati övön mindenfelé elterjedt, ismert, évezredek óta felhasznált növény.
Honnan származik a fekete bodza?
A Sambacus a görög Sambyke (hangszer) szóból ered, amely hangszer a bodza ágaiból készítettek. Mások szerint dák eredetû, amely a Seba (bodza) névbõl származik. A Nigra szótõ, pedig a latin nigra-szóból, származik utalva a bodza érett fekete gyümölcsére.
Hol találjuk meg a fekete bodzát?
Falvakban, házak és kerítések mellett, hegyeken és dombokon, erdei tisztásokon, vagy erdõ széleken növekszik. De megtalálható a síkságokon és a hegyek lábainál is. Júliusban és augusztusban virágzik.
Hogyan kell betakarítani a fekete bodzát?
Gyógyászati célokra a korai virágokat takarítják be, amikor a virágok 75% van már kivirágozva. A betakarítás csak szép idõben kell, hogy történjen, mikor már felszáradt a harmat, óvatosan ollóval az elágazások kezdeténél kell a virágernyõket lecsípni. A virágernyõket erõs napon kell szárítani - így megtartja a virág a szép fehér-krém színét -, a virágaival felfele fordítva, vékony rétegben, letakarva. Az így elõállított termék aromás, jó illatú, és finom lesz.
Mire használjuk a fekete bodzát és milyen gyógyhatásai vannak?
A hagyományos parasztgazdaságokban a bodzabokor (bodzafa) minden részét hasznosították valamire, ezért nemcsak megtûrték a házak körül, hanem egy-egy sarokba ültették is. Díszként is szolgált, de a legfontosabb természetesen a virágjának, termésének, kérgének, levelének a gyógyhatása volt.
A növény egyik gyógyhatású része - a drog - a virágzat, amely elsõsorban flavonoidokat, szaponinokat, nyálkaanyagokat, némi illóolajat, nagyon kevés ciánglikozidot tartalmaz. A bodza friss terméseiben szerves savak mellett cukrok és C-vitamin is van. A virágdrog sokféle hasznosítása ismert. A bodzatea nyugtató, izzasztó vagy vizelethajtó teakeverékek alkotója lehet, a virágzatból üdítõital készíthetõ. A bodza virága ezen kívül még hashajtó, vértisztító és köhögéscsillapító. Gyenge alkoholos kivonatban még idegcsillapítóként is használják. Külsõleg használva pedig fertõtlenítõ hatású. A termése gyümölcssavakat, vitaminokat, cseranyagot, antocián-festékeket tartalmaz. A bogyókból lé, szörp, kiváló lekvár készíthetõ, izzasztásra, vizelethajtásra, székrekedés ellen jól használható, de a bogyók gyógyhatásai közé sorolható az álmatlanság, a migrén, a fájdalmas ideggyulladások elleni alkalmazás is.
A bodzacserje levele cseranyagot, gyantát, szambucin-alkaloidát, szambunigrin kéksavat, A-provitamint tartalmaz. Teáját reumás bántalmak ellen, továbbá vizelethajtónak, izzasztónak, lázcsillapítónak használják, koszorúér-betegségben szenvedõk idõnkénti légszomjának csillapítására is ajánlják. Ezen felül megfázásnál, torokgyulladásnál, köhögés ellen, és általában légzõszervi megbetegedésekkor, javallott. Vízhajtó hatása miatt ajánlatos még a vese és húgyhólyag betegségekben szenvedõknek fogyasztani. A bodza virága növeli a tejelválasztást a szoptatós mamáknál. Vízhajtó hatása miatt az elhízásban szenvedõknél is eredményes a fogyasztása. Ugyanebbõl az okból kifolyólag az ideges eredetû székrekedésre is ajánlott. Fürdõk vagy borogatások formájában hatásos a furunkulusoknál, a tályognál, az égési sérüléseknél, hólyagoknál, mivel kitakarítja a gennyet, enyhítve fájdalmat, lelohasztja a duzzanatokat, dudorokat is. Forró fürdõjét a reumás betegek használják eredménnyel.
Milyen növénnyel ne keverjük össze a fekete bodzát?
A fekete bodza rokona, a gyalogbodza (Sambucus ebulus) nem fogyasztható, fajtársával való összetévesztése általában enyhe lefolyású, hányással-hasmenéssel járó növényi mérgezést okozhat, amely elsõsegélyt vagy orvosi segítséget nem igényel. Ugyanis nemcsak levelei, de éretlen gyümölcsei is cián-glükozidokat (sambunigrin, prunasin) tartalmaznak.
Megismerhetõ arról, hogy a gyalogbodza csak kivételesen nõhet meg másfél méternél magasabbra, levelei nem tojásdadok, hanem hosszúkásak, virágai kellemetlen illatúak, mindig a szár végén lévõ bogernyõt alkotnak, szintén fekete bogyótermései - eltérõen a fekete bodzától - felálló terméscsoportban állnak.
A földi bodza vagy gyalogbodza (Sambucus ebulus) a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjának bodza (Sambucus) nemzetségébe tartozó növényfaj. Rokonaitól, a fekete- és a fürtös bodzától eltérõen nem cserje, hanem magaskórójú lágyszárú növény. Erdõszéleken, útszéleken található meg, õshonos Európában (Észak-Európa kivételével), Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában.
Gyalogbodza megjeleneése: Lágy szárú, kellemetlen szagú évelõ növény. Levelei összetettek, 5-13 fûrészes szélû levélkébõl állnak. Virágzata és termése nagyon hasonlít a fekete bodzáéra: virágai lapos bogernyõkbe tömörülnek, a portokok sötétpirosak. A virágok kétivarúak, önmeddõk, rovarbeporzásúak. Csonthéjas, fekete hárommagvú bengetermései vannak.
Gyalogbodza hatóanyagai: A gyökérben és a termésben keserû észter-iridoid-glikozidok találhatók, köztük az ebulozid és az izoszferozid. Keserû anyagai miatt enyhén mérgezõ, nyers vagy éretlen terméseinek fogyasztása hányást, hasmenést, látászavarokat okozhat, haláleset is elõfordult már.
Gyalogbodza hatásai: Korábban hashajtó, izzasztó és vizelethajtó tulajdonságát használták fel. Túladagolása heves hányást, hasmenést okozhat. A homeopátia is felhasználja.
Hogyan fogyasszuk a fekete bodzát?
A legismertebb felhasználási módja a bodzalimonádé és a bodzaszörp. Az elõbbi elkészítése igen egyszerû: nagy kancsó limonádét készítünk, és abba néhány jól megmosott virágot áztatunk. Néhány óra múlva kellemes, muskotályos ízzel gazdagodik limonádénk, és kész van a pompás, tisztító és gyógyhatású frissítõital. A bodzaszörp receptje is ezen alapul, csak, mivel hígítva fogyasztják majd, jóval több cukorral, citrommal, - és ha télire szánják - tartósítva készül. A virágból nemcsak ital, hanem palacsintatésztába mártva és forró zsiradékban kisütve különleges édesség is készülhet. Ha a virágokat nem szedték le, kék, fényes kis bogyókká érik nyár végére. Nyersen hashajtó hatása miatt nem ajánlatos sokat fogyasztani belõle, (nagy mennyiségben ciánglikozid tartalma miatt toxikus hatású is lehet). Más gyümölcsökkel, például szilva vagy körtedarabokkal együtt elkészítve kellemes ízû, gyógyhatású kompótot, lekvárt fõzhetünk, szörpöt készíthetünk vele, egyes vidékeken bort és pálinkát is fõznek belõle. Szárítva teának is használják.
Tippek-tanácsok a fekete bodzához
Virágja ízesítésre szolgált, gyengébb borokat lehetett muskotályos aromájával feljavítani, termését pedig színezõanyagként is használták nemcsak fonal festésére, hanem a vörösboroknak szép mélyvörös színt is kölcsönözve vele.
Érdekességek a fekete bodzáról
Az elsõ magyar nyelvû füveskönyv, Melius Juhász Péter Herbáriuma (1578) már megemlíti a fekete bodzát, fõleg hurutos megbetegedések ellen ajánlotta, valamint: "torokgyékot mosd az vizével..., köszvényes lábra jó a levelét párlani".
A népi hagyományok kezeléseibõl
A bodza virágot köhögésre és légúti megbetegedésre használták. Az asztmások víz helyet is ihatják. Gyomor fájdalom, máj és epebetegség alkalmával is hatásosan szedték. Virág párnácskákat is készítetTek belõle, amelyet ugyancsak gyógyításra használtak. A nyers levelek, a sebekre vagy a fájdalmas duzzanatokra kerültek. A fõzetükkel a duzzanatokat öblítették, a fekete bodza szemeket pálinkába tették, és hidegleléskor lázcsillapításra itták, a bogyókból készült teát, pedig a vetélés ellen fogyasztották.
Honnan származik a fekete bodza?
A Sambacus a görög Sambyke (hangszer) szóból ered, amely hangszer a bodza ágaiból készítettek. Mások szerint dák eredetû, amely a Seba (bodza) névbõl származik. A Nigra szótõ, pedig a latin nigra-szóból, származik utalva a bodza érett fekete gyümölcsére.
Hol találjuk meg a fekete bodzát?
Falvakban, házak és kerítések mellett, hegyeken és dombokon, erdei tisztásokon, vagy erdõ széleken növekszik. De megtalálható a síkságokon és a hegyek lábainál is. Júliusban és augusztusban virágzik.
Hogyan kell betakarítani a fekete bodzát?
Gyógyászati célokra a korai virágokat takarítják be, amikor a virágok 75% van már kivirágozva. A betakarítás csak szép idõben kell, hogy történjen, mikor már felszáradt a harmat, óvatosan ollóval az elágazások kezdeténél kell a virágernyõket lecsípni. A virágernyõket erõs napon kell szárítani - így megtartja a virág a szép fehér-krém színét -, a virágaival felfele fordítva, vékony rétegben, letakarva. Az így elõállított termék aromás, jó illatú, és finom lesz.
Mire használjuk a fekete bodzát és milyen gyógyhatásai vannak?
A hagyományos parasztgazdaságokban a bodzabokor (bodzafa) minden részét hasznosították valamire, ezért nemcsak megtûrték a házak körül, hanem egy-egy sarokba ültették is. Díszként is szolgált, de a legfontosabb természetesen a virágjának, termésének, kérgének, levelének a gyógyhatása volt.
A növény egyik gyógyhatású része - a drog - a virágzat, amely elsõsorban flavonoidokat, szaponinokat, nyálkaanyagokat, némi illóolajat, nagyon kevés ciánglikozidot tartalmaz. A bodza friss terméseiben szerves savak mellett cukrok és C-vitamin is van. A virágdrog sokféle hasznosítása ismert. A bodzatea nyugtató, izzasztó vagy vizelethajtó teakeverékek alkotója lehet, a virágzatból üdítõital készíthetõ. A bodza virága ezen kívül még hashajtó, vértisztító és köhögéscsillapító. Gyenge alkoholos kivonatban még idegcsillapítóként is használják. Külsõleg használva pedig fertõtlenítõ hatású. A termése gyümölcssavakat, vitaminokat, cseranyagot, antocián-festékeket tartalmaz. A bogyókból lé, szörp, kiváló lekvár készíthetõ, izzasztásra, vizelethajtásra, székrekedés ellen jól használható, de a bogyók gyógyhatásai közé sorolható az álmatlanság, a migrén, a fájdalmas ideggyulladások elleni alkalmazás is.
A bodzacserje levele cseranyagot, gyantát, szambucin-alkaloidát, szambunigrin kéksavat, A-provitamint tartalmaz. Teáját reumás bántalmak ellen, továbbá vizelethajtónak, izzasztónak, lázcsillapítónak használják, koszorúér-betegségben szenvedõk idõnkénti légszomjának csillapítására is ajánlják. Ezen felül megfázásnál, torokgyulladásnál, köhögés ellen, és általában légzõszervi megbetegedésekkor, javallott. Vízhajtó hatása miatt ajánlatos még a vese és húgyhólyag betegségekben szenvedõknek fogyasztani. A bodza virága növeli a tejelválasztást a szoptatós mamáknál. Vízhajtó hatása miatt az elhízásban szenvedõknél is eredményes a fogyasztása. Ugyanebbõl az okból kifolyólag az ideges eredetû székrekedésre is ajánlott. Fürdõk vagy borogatások formájában hatásos a furunkulusoknál, a tályognál, az égési sérüléseknél, hólyagoknál, mivel kitakarítja a gennyet, enyhítve fájdalmat, lelohasztja a duzzanatokat, dudorokat is. Forró fürdõjét a reumás betegek használják eredménnyel.
Milyen növénnyel ne keverjük össze a fekete bodzát?
A fekete bodza rokona, a gyalogbodza (Sambucus ebulus) nem fogyasztható, fajtársával való összetévesztése általában enyhe lefolyású, hányással-hasmenéssel járó növényi mérgezést okozhat, amely elsõsegélyt vagy orvosi segítséget nem igényel. Ugyanis nemcsak levelei, de éretlen gyümölcsei is cián-glükozidokat (sambunigrin, prunasin) tartalmaznak.
Megismerhetõ arról, hogy a gyalogbodza csak kivételesen nõhet meg másfél méternél magasabbra, levelei nem tojásdadok, hanem hosszúkásak, virágai kellemetlen illatúak, mindig a szár végén lévõ bogernyõt alkotnak, szintén fekete bogyótermései - eltérõen a fekete bodzától - felálló terméscsoportban állnak.
A földi bodza vagy gyalogbodza (Sambucus ebulus) a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjának bodza (Sambucus) nemzetségébe tartozó növényfaj. Rokonaitól, a fekete- és a fürtös bodzától eltérõen nem cserje, hanem magaskórójú lágyszárú növény. Erdõszéleken, útszéleken található meg, õshonos Európában (Észak-Európa kivételével), Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában.
Gyalogbodza megjeleneése: Lágy szárú, kellemetlen szagú évelõ növény. Levelei összetettek, 5-13 fûrészes szélû levélkébõl állnak. Virágzata és termése nagyon hasonlít a fekete bodzáéra: virágai lapos bogernyõkbe tömörülnek, a portokok sötétpirosak. A virágok kétivarúak, önmeddõk, rovarbeporzásúak. Csonthéjas, fekete hárommagvú bengetermései vannak.
Gyalogbodza hatóanyagai: A gyökérben és a termésben keserû észter-iridoid-glikozidok találhatók, köztük az ebulozid és az izoszferozid. Keserû anyagai miatt enyhén mérgezõ, nyers vagy éretlen terméseinek fogyasztása hányást, hasmenést, látászavarokat okozhat, haláleset is elõfordult már.
Gyalogbodza hatásai: Korábban hashajtó, izzasztó és vizelethajtó tulajdonságát használták fel. Túladagolása heves hányást, hasmenést okozhat. A homeopátia is felhasználja.
Hogyan fogyasszuk a fekete bodzát?
A legismertebb felhasználási módja a bodzalimonádé és a bodzaszörp. Az elõbbi elkészítése igen egyszerû: nagy kancsó limonádét készítünk, és abba néhány jól megmosott virágot áztatunk. Néhány óra múlva kellemes, muskotályos ízzel gazdagodik limonádénk, és kész van a pompás, tisztító és gyógyhatású frissítõital. A bodzaszörp receptje is ezen alapul, csak, mivel hígítva fogyasztják majd, jóval több cukorral, citrommal, - és ha télire szánják - tartósítva készül. A virágból nemcsak ital, hanem palacsintatésztába mártva és forró zsiradékban kisütve különleges édesség is készülhet. Ha a virágokat nem szedték le, kék, fényes kis bogyókká érik nyár végére. Nyersen hashajtó hatása miatt nem ajánlatos sokat fogyasztani belõle, (nagy mennyiségben ciánglikozid tartalma miatt toxikus hatású is lehet). Más gyümölcsökkel, például szilva vagy körtedarabokkal együtt elkészítve kellemes ízû, gyógyhatású kompótot, lekvárt fõzhetünk, szörpöt készíthetünk vele, egyes vidékeken bort és pálinkát is fõznek belõle. Szárítva teának is használják.
Tippek-tanácsok a fekete bodzához
Virágja ízesítésre szolgált, gyengébb borokat lehetett muskotályos aromájával feljavítani, termését pedig színezõanyagként is használták nemcsak fonal festésére, hanem a vörösboroknak szép mélyvörös színt is kölcsönözve vele.
Érdekességek a fekete bodzáról
Az elsõ magyar nyelvû füveskönyv, Melius Juhász Péter Herbáriuma (1578) már megemlíti a fekete bodzát, fõleg hurutos megbetegedések ellen ajánlotta, valamint: "torokgyékot mosd az vizével..., köszvényes lábra jó a levelét párlani".
A népi hagyományok kezeléseibõl
A bodza virágot köhögésre és légúti megbetegedésre használták. Az asztmások víz helyet is ihatják. Gyomor fájdalom, máj és epebetegség alkalmával is hatásosan szedték. Virág párnácskákat is készítetTek belõle, amelyet ugyancsak gyógyításra használtak. A nyers levelek, a sebekre vagy a fájdalmas duzzanatokra kerültek. A fõzetükkel a duzzanatokat öblítették, a fekete bodza szemeket pálinkába tették, és hidegleléskor lázcsillapításra itták, a bogyókból készült teát, pedig a vetélés ellen fogyasztották.
Felhasznált források: www.edenkert.hu, www.hazipatika.com, hu.wikipedia.org/fekete bodza, hu.wikipedia.org/feketebodza