Tegnap, a vĂśrĂśsboros sĂźlt meggy megjelenése utĂĄn furcsa élményben volt részem: egy kedves olvasĂł, mellesleg gasztroblogger, hosszĂş levelet Ă­rt nekem arrĂłl, tĂśbb linkkel alĂĄtĂĄmasztva, hogy honnan "loptam" a receptet. Mondjuk, ha csak egy forrĂĄst emlĂ­tett volna, és egy olyan receptĂşrĂĄrĂłl lenne szĂł, amit kĂłstolĂĄs és elmondĂĄs utĂĄn egy fĂľzni tudĂł ember nem tud reprodukĂĄlni, megértettem volna vehemens felhĂĄborodĂĄsĂĄt - kĂźlĂśnĂśsen a rummal valĂł tartĂłsĂ­tĂĄson volt kiborulva, ami nagyanyĂĄink konyhĂĄjĂĄban bevett eljĂĄrĂĄs volt, én is alkalmazom, miĂłta befĂľzĂśk. 

Azért sajnĂĄlom ezt az esetet, mert idĂľhiĂĄny miatt mostanĂĄban tényleg nem olvasok: nem tudom, éppen mi forog a magyar gasztroblogokon. KorĂĄbban (by the way idĂľnként sajĂĄt receptjeimet viszontlĂĄtva) tĂśbbszĂśr megĂĄllapĂ­tottam, hogy mintha a kollektĂ­v tudatba férkĂľzne be egy-egy recept vagy Ăśtlet, egyre-mĂĄsra visszakĂśszĂśn. Még Ă­rtam is errĂľl, a karĂĄcsonyi mĂĄkosguba-torta kapcsĂĄn.

 Nem szoktam recepteket lopkodni, egyrészt becsĂźletbĂľl, mĂĄsrészt elveszi a kĂ­sérletezés ĂśrĂśmét, ha mindennek folyton utĂĄnanéz az ember: ennél bonyolultabb ételeknek is neki szoktam ĂĄllni egy kĂłstolĂĄs alapjĂĄn, mert pont ezt a jĂĄtékot élvezem ...

Folytatás a blogon ... ketcicakonyhaja.blog.hu/2013/07/10/fe...