SokĂĄig gondoltam Ăşgy (helytelenĂźl), hogy a blogomra csak kĂźlĂśnleges ĂŠtelek valĂłk, a bĂŠkebeli, ?csalĂĄd kedvence? comfort food repertoĂĄrom pedig nem. AztĂĄn kĂŠsĂľbb persze revideĂĄltam az ĂĄllĂĄspontom. Mert tulajdonkĂŠppen mi is a baj a legnĂŠpszerĂťbb fogĂĄsaimmal? MiĂŠrt is lenne ciki megosztani Ăľket? Ott van pĂŠldĂĄul a fehĂŠrboros, dijoni mustĂĄros, tĂĄrkonyos pulykaragum, amit a sĂłgornĂľm egyenesen imĂĄd. Ha megkĂŠrdezem tĂľle, mit fĂľzzek neki, mindig, de tĂŠnyleg mindig ezt kĂŠri, pedig gazdag a vĂĄlasztĂŠk, hidd el! Nos, ebbĂľl a ragubĂłl rendszerint akkora mennyisĂŠget csinĂĄlok, hogy kĂśzben Ăşgy kĂŠpzelem, mĂŠg hetekig fogjuk enni, de nem, elfogy, bĂĄrmennyi legyen, ĂŠs bĂĄrmilyen kevesen is legyĂźnk rĂĄ.

[...] BĂľvebben!

Folytatás a blogon ... hazisafrany.blog.hu/2017/04/26/feherb...