Van egy olyan ĂłrĂĄnk, hogy HivatĂĄs és személyiség. Lényegében Ăśnismereti csoportnak hĂ­vnĂĄm, mert pont ugyanolyanokat csinĂĄlunk, mint anno a kĂłrhĂĄzban. ElĂľszĂśr kissé szkeptikusan (=negatĂ­van) ĂĄlltam a dologhoz, de a 3. utĂĄn megszerettem. Tényleg hasznos, mert megismerjĂźk egymĂĄst, és kicsit belĂĄthatunk az ĂĄlarccal felvértezett arcok mĂśgé. (FĂľleg nekem, aki hajlamos elþítéleteket vonni.)
A mai mĂĄsfél ĂłrĂĄban kis kĂĄrtyĂĄk kĂśzĂźl kellett hĂşznunk, és vĂĄlaszolni a rajta lévĂľ kérdésekre. A témĂĄk igen széles kĂśrben mozogtak,az egészen intimtĂľl a milyen zenét hallgatsz -ig. 2 kĂĄrtya nagyon elgondolkoztatott.
Az egyik az volt, hogy hova mennél, ha a pénz nem szĂĄmĂ­tana. A lĂĄny aki hĂşzta, megemlĂ­tette, hogy kiprĂłbĂĄlnĂĄ milyen repĂźlni, valamilyen sokcsillagos szĂĄllodĂĄt, tengerparti kényeztetést, és itt jĂśn a lényeg: mondjuk HorvĂĄtorszĂĄgban. Vagy OlaszorszĂĄgban. Mert volt ott, és nagyon tetszett neki.
Csend. Mosolyogtunk. UtĂłlag egy fiĂş megjegyezte, hogy milyen szerény volt. Igen, szerény, talĂĄn ez a legjobb szĂł. Hiszen ha valakinek azt mondjĂĄk nem szĂĄmĂ­t az Ăśsszeg, az ĂĄtlag minimum a vilĂĄg tĂşlsĂł végét mondja. Én is. AfrikĂĄt. Nagyon-nagyon szeretnék oda eljutni. Megnézni, megkĂłstolni, ĂĄtélni. (A rajongĂĄsom Corinne Hoffmann: Die weiße Massai cĂ­mĂť regénye hozta meg. Valami fantasztikus az a kĂśnyv. TalĂĄn ez az egyetlen, amit még a mai napig képes vagyok ...

sponsored links