F. M. menüje
sponsored links
Ahogy szerintem már rájöttetek, valami nagyon nem stimmel a bejegyzésekkel. Alapból nincs velük semmi baj persze, csak volt egy kb. ? éves kitérõ, idõlegesen átköltöztem egy másik blog felületre, részt vettem egy VIP programban. Ott az volt a feltétel, hogy ez a blog addig, amíg a program tart és részt veszek benne, nem frissülhet. Viszont az ebben az idõben született bejegyzéseket itt is meg akartam jelentetni, ami most folyik naponta. De miután a program októberben indult és mostanában ért véget, nyilván az akkor aktuális ételek jönnek most szép sorban, tehát kisvártatva lesz majd karácsonyi meg újévi bejegyzés is, de ez ne zavarjon meg senkit.
A MÁV miatt másodszori nekifutásra sikerült lebonyolítani a tervezett találkozónkat F. M.-nal, viszont legalább jót ettünk. Hogy hogy nem, az ember a barátnõjével mit csinál, mint beszélget, közben meg eszik. De elõtte közösen fényképezi a kaját.
Szerencsére olyan menüt terveztem, aminek az elkészült egy-két szereplõjét el lehetett tenni másnapra is.
Meg az is mekkora szerencse, hogy nagyjából egyformán eszünk, mármint nagyjából egyforma dolgokat nem eszünk. Így nem volt nehéz kitalálni a menüt, elég egyszerûre és ráérõsre is sikerült, pont ilyesmi találkozókra tervezhetõen. Lehet a készítés során nyugton beszélgetni, aztán a tálaláskor együtt fényképezni.
A fényképezés közben meg azon jókat derülni, hogy a desszert simán elmenne Dexter-desszertnek is, amilyen színe van a hibiszkusz szirupnak.
A fokhagymagerezdeket félbe vágjuk, tehát a tarjában 12 helyet kell éles hegyes késsel szúrni nekik. Betûzdeljük a fokhagymával, sózzuk, borsozzuk és megszórjuk a chilivel. Öntött vas edénybe tesszük, aláöntjük a bort, lefedjük és betesszük a 180 °C-ra elõmelegített sütõbe. Ott is hagyjuk 2 ? órát. Ennyi idõ alatt megpuhul és az öntött vas edénynek köszönhetõen meg is pirul a külseje. Nem kell arra se gondot fordítani, hogy elég ideig volt-e letakarva, mikor vegyük le a fedõt...
Kivesszük, hagyjuk pihenni legalább 20 percet, aztán felszeleteljük. Miután csonttal együtt sütöttem, annyira nem sikerült szépen szeletelni, de legalább azt elértem, hogy a betûzdelt fokhagymák szépen látszanak a szeletekben.
Tálaláskor az edényben összegyûlt pecsenyelével meglocsoljuk.
A répát megtisztítjuk, hosszában és keresztben is félbevágjuk, tûzálló tálba tesszük. Megszórjuk a mozsárban összetört fûszerekkel, sózzuk és borsozzuk. Rálocsoljuk az olajat, majd alufóliával letakarjuk és a hús sülésének utolsó 45 percében betoljuk a sütõbe.
*Az olaj lehet narancsos is nyilván. Ez a fajta azért jó, mert nem aromával készül, hanem valódi naranccsal és mandarinnal. Persze ha nincs ilyenünk otthon, tökéletesen megteszi, ha kezeletlen héjú gyümölcsök héját ráreszeljük a répára.
Aztán jött a desszert, amin kicsit izgultunk, hogy szépen jöjjön ki egyben, mert ugye a panna cotta alapból nem is tartalmazhatna zselatint, csak a tejszínt kell hozzá besûríteni. Az is igaz, hogy nem is borogatják ki az edénybõl, hanem abban tálalják.
Viszont úgy ítéltük meg, hogy így tányéron látványosabb lesz, legalábbis fényképezés szempontjából és ezért biztosra kellett menni a zselatinos megoldással. A zselatint nem szabad túladagolni és akkor jó krémes marad a desszert.
A panna cottához a zselatinlapokat kevés vízbe áztatjuk.
A mandulatejet és a kókusztejszínt egy kis edényben felmelegítjük, hozzáadjuk a mézet és a vaníliát, majd elkeverjük benne az alaposan kinyomkodott zselatint, simára keverjük.
Kis felfújtas formákba öntjük és betesszük a hûtõbe legalább 4-5 órára. Nekem sikerült kb. 24-re, úgyhogy biztos volt a dermedés.
A hibiszkusz sziruphoz a szárított virágokat a vízzel együtt felforraljuk, majd félretesszük ázni kb. 20 percet. Ezután belekeverjük a mézet és sziruposra beforraljuk, nagyjából az ?-a lesz.
Ezután leszûrjük sûrû szûrõvel.
Nemcsak azért érdemes ilyenkor szûrni, mert a sûrûbb konzisztenciájú folyadékból nehezebben jön át az esetleges nemkívánatos törmelék, hanem mert az íze sokkal intenzívebb lesz.
A tálaláshoz a formákat forró vízbe mártjuk pár pillanatra, a krém szélét egy hegyes késsel meg is lazíthatjuk, aztán óvatosan, hogy egyben jöjjön ki, tányérra borítjuk.
Aztán meglocsoljuk a savanykás sziruppal.
A MÁV miatt másodszori nekifutásra sikerült lebonyolítani a tervezett találkozónkat F. M.-nal, viszont legalább jót ettünk. Hogy hogy nem, az ember a barátnõjével mit csinál, mint beszélget, közben meg eszik. De elõtte közösen fényképezi a kaját.
Szerencsére olyan menüt terveztem, aminek az elkészült egy-két szereplõjét el lehetett tenni másnapra is.
Meg az is mekkora szerencse, hogy nagyjából egyformán eszünk, mármint nagyjából egyforma dolgokat nem eszünk. Így nem volt nehéz kitalálni a menüt, elég egyszerûre és ráérõsre is sikerült, pont ilyesmi találkozókra tervezhetõen. Lehet a készítés során nyugton beszélgetni, aztán a tálaláskor együtt fényképezni.
A fényképezés közben meg azon jókat derülni, hogy a desszert simán elmenne Dexter-desszertnek is, amilyen színe van a hibiszkusz szirupnak.
EGYBEN SÜLT TARJA SÜLT MANDARINOS RÉPÁVAL
1,2 kg tarja egyben
6 gerezd fokhagyma
só, bors
2-3 csipet chili
200 ml fehérbor
A fokhagymagerezdeket félbe vágjuk, tehát a tarjában 12 helyet kell éles hegyes késsel szúrni nekik. Betûzdeljük a fokhagymával, sózzuk, borsozzuk és megszórjuk a chilivel. Öntött vas edénybe tesszük, aláöntjük a bort, lefedjük és betesszük a 180 °C-ra elõmelegített sütõbe. Ott is hagyjuk 2 ? órát. Ennyi idõ alatt megpuhul és az öntött vas edénynek köszönhetõen meg is pirul a külseje. Nem kell arra se gondot fordítani, hogy elég ideig volt-e letakarva, mikor vegyük le a fedõt...
Kivesszük, hagyjuk pihenni legalább 20 percet, aztán felszeleteljük. Miután csonttal együtt sütöttem, annyira nem sikerült szépen szeletelni, de legalább azt elértem, hogy a betûzdelt fokhagymák szépen látszanak a szeletekben.
Tálaláskor az edényben összegyûlt pecsenyelével meglocsoljuk.
MANDARINOS SÜLT RÉPA
600 g sárgarépa
? tk koriandermag
? tk édesköménymag
só, durvára tört bors
3 ek mandarinos olívaolaj*
A répát megtisztítjuk, hosszában és keresztben is félbevágjuk, tûzálló tálba tesszük. Megszórjuk a mozsárban összetört fûszerekkel, sózzuk és borsozzuk. Rálocsoljuk az olajat, majd alufóliával letakarjuk és a hús sülésének utolsó 45 percében betoljuk a sütõbe.
*Az olaj lehet narancsos is nyilván. Ez a fajta azért jó, mert nem aromával készül, hanem valódi naranccsal és mandarinnal. Persze ha nincs ilyenünk otthon, tökéletesen megteszi, ha kezeletlen héjú gyümölcsök héját ráreszeljük a répára.
Aztán jött a desszert, amin kicsit izgultunk, hogy szépen jöjjön ki egyben, mert ugye a panna cotta alapból nem is tartalmazhatna zselatint, csak a tejszínt kell hozzá besûríteni. Az is igaz, hogy nem is borogatják ki az edénybõl, hanem abban tálalják.
Viszont úgy ítéltük meg, hogy így tányéron látványosabb lesz, legalábbis fényképezés szempontjából és ezért biztosra kellett menni a zselatinos megoldással. A zselatint nem szabad túladagolni és akkor jó krémes marad a desszert.
KÓKUSZ PANNA COTTA HIBISZKUSZ SZIRUPPAL
A panna cottához:
100 ml házi mandulatej
200 ml kókusztejszín
2 tk hársméz
? tk vaníliapaszta
2 lap zselatin
A hibiszkusz sziruphoz:
2 ek szárított hibiszkuszvirág
1 csésze víz
3 tk hársméz
A panna cottához a zselatinlapokat kevés vízbe áztatjuk.
A mandulatejet és a kókusztejszínt egy kis edényben felmelegítjük, hozzáadjuk a mézet és a vaníliát, majd elkeverjük benne az alaposan kinyomkodott zselatint, simára keverjük.
Kis felfújtas formákba öntjük és betesszük a hûtõbe legalább 4-5 órára. Nekem sikerült kb. 24-re, úgyhogy biztos volt a dermedés.
A hibiszkusz sziruphoz a szárított virágokat a vízzel együtt felforraljuk, majd félretesszük ázni kb. 20 percet. Ezután belekeverjük a mézet és sziruposra beforraljuk, nagyjából az ?-a lesz.
Ezután leszûrjük sûrû szûrõvel.
Nemcsak azért érdemes ilyenkor szûrni, mert a sûrûbb konzisztenciájú folyadékból nehezebben jön át az esetleges nemkívánatos törmelék, hanem mert az íze sokkal intenzívebb lesz.
A tálaláshoz a formákat forró vízbe mártjuk pár pillanatra, a krém szélét egy hegyes késsel meg is lazíthatjuk, aztán óvatosan, hogy egyben jöjjön ki, tányérra borítjuk.
Aztán meglocsoljuk a savanykás sziruppal.