sponsored links

Azt hiszem, sok mindent lehet rĂĄm mondani, de azt, hogy szĂĄmĂ­tĂłgépellenes vagyok, biztosan nem. Elég fiatal vagyok ahhoz, hogy mĂĄr gyerekkoromban is testkĂśzelrĂľl ismertĂźk egymĂĄst a szĂĄmĂ­tĂłgéppel, Ă­gy a mai vilĂĄgot el sem tudnĂĄm képzelni nélkĂźle. BĂĄr, azért néha ĂĄlmodozom rĂłla, hogy vajon milyen lehetett még akkoriban dolgozni, amikor postĂĄn érkeztek a levelek, nem pedig 5 percenként estek be az e-mailek az elektronikus postafiĂłkba. IgazĂĄbĂłl el sem tudom képzelni, milyen lehetett ez. :)
Az elĂľnyĂśket nem sorolnĂĄm, a hĂĄtrĂĄnyokat sem, hisz nyilvĂĄnvalĂłak, kezdve azon egyszerĂť példĂĄtĂłl, hogy lassan fél oldal kézzel Ă­rĂĄsa utĂĄn begĂśrcsĂśl a kezem. Nem is beszélve arrĂłl, hogy erre milyen ritkĂĄn kényszerĂźlĂźnk, Ă­gy ez az ĂĄllapot csak romlani fog. De azt hiszem, a legrosszabb az egészben mégis az, hogy fĂźggĂľvé vĂĄlunk.
Nem, nem olyan értelemben, hogy ha nem tudok a neten szĂśrfĂśzni, akkor megzakkanok. Vagy hogy nem lĂĄtom, mit postolnak az emberek a facebook-on. Ez sosem kĂśtĂśtt le tĂşlsĂĄgosan. A gond az, hogy megszoktuk a laptopok ĂĄltal a mobilitĂĄst.
Most példĂĄul, el kellett jĂśnnĂśm otthonrĂłl, mert mĂĄshol van dolgom. Viszont, mivel pĂĄr sĂźrgĂľs e-mailt el kéne kĂźldenem, hoztam magammal a laptopot is. Net van, gondoltam, gond nem lehet. Erre az e-mail fiĂłkomnak valami baja van, és nem ...