Olyan kis ĂĄrtalmatlannak lĂĄtszik. Mondjuk, gyanĂşsan kĂśnnyĂť. A tejcsokiborĂ­tĂĄs a VadĂĄsz szeletre emlékeztet, de aztĂĄn...

ahogy belemélyesztem a fogaim, a csoki anyaga riasztĂłan BESÜPPED. ÕrĂźlet! AztĂĄn rĂĄharapok valami porĂłzus, kakaĂłs Ă­zĂť keményebbre.

Ennek olyan Ă­ze van, mint egy nem tĂşl édes kiszĂĄradt kakaĂłs keksznek, és az is: egy pici, kerek szikkadt kakaĂłskeksz-csĂ­k a csoki kĂśzepén.

Nagyon kis pofĂĄsan néz ki elvĂĄgva, és szépen meg lehet figyelni a kĂźlĂśnbĂśzĂľ részeket is.

Nem mondom, hogy ez volt életem legeslegfinomabb csokija, de hogy az ĂĄllagĂĄt tekintve tele van meglepetéssel, az tuti. Hogy kinek jut eszébe ilyen merészen Ăśsszekeverni a kĂźlĂśnbĂśzĂľ ĂĄllagĂş dolgokat?

A tĂśrĂśkĂśknek (ilyesmik utĂĄn ez mĂĄr nem is lehet kérdéses).

A DelĂ­rium az eredeti tĂśrĂśk szelet neve is, és van két tévéreklĂĄmjuk is - az egyikben egy fogsor kergeti a csokit, a mĂĄsikban azt is megmutatjĂĄk, hogy mi van benne. TalĂĄn nem meglepĂľ, ha az ...

Folytatás a blogon ... csox.blog.hu/2012/05/01/eszeveszett_4