Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Esküvõm a luxushajón
sponsored links
2oo5 március 17-én a Carnival Miracle-on tartottuk meg az elsõ esküvõnket.
Páromat ezen a hajón ismertem meg, Manhattanben, amikor hajóra szálltam egy új szerzõdést kezdve. Neki a szerzõdése már a vége fele közeledett. Bár hazai, szerintem ha nem lett volna hajós élet, nem lett volna õ a párom, otthon sosem találkoztunk volna? Szóval, õ már lassan 7 hónapja ott volt, aztán visszajött miattam ugyanerre a hajóra. Én összesen 9 hónapot töltöttem vizen akkor. Mivel már törzslakók voltunk ott, a barátok, amiután megtudták, hogy eljegyeztük egymást, unszolni kezdtek, hogy esküdjünk meg ott, hiszen mi lennénk az elsõ pár akit kapitány esket össze. Persze alkalmazottakról és nem vendégekrõl beszélek.
Végül belementünk, és kitûztük St. Patrick napjára, március 17-re csütörtökre. Hétvégérõl szó sem lehett volna, olyankor cserélõdött a vendégsereg a fõ kikötõben. Ekkor meg pont Cozumelben, Mexikóban voltunk, sok alkalmazott szabad?
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen szépen megszervezik nekünk ezt az eseményt, melyen bár a családunk nem vett részt, mégis életem egyik legszebb élményének tartok. Semmi stressz, menyasszonyi tánc, bevonulás, kivonulás, csak sok meglepetés, egy jó buli.
Melanie, egy dél afrikai eseményszervezõ csaj mindent magára vállalt?. Nem is tudtunk volna semmit csinálni amúgy sem. Én a diszkó bartendere voltam, párom meg a casinoé. Esküvõnk napján, reggel 3-kor zártunk, reggel 8-kor már csörögtek a spa-ból, smink idõõõõ?. Ellehet képzelni 7 hónap munka után micsoda karikás szemeim lehettek?. Na de, egy kis ügyes homoszexuális filipino igazi szépséget varázsolt belõlem. Féltem mosolyogni is, gondoltam a sminkem elreped:))).
12-kor kezdõdött az eskütétel a hajó kápolnájában, szlovák násznagyokkal, olasz kapitánnyal. Szép, egyszerû, de megható pillanatok voltak. Még akkor sem hittem, hogy megteszem ezt a lépést. Én aki megfogadtam sosem megyek férjhez:)))?
Gyönyörû csokrom volt. A virágokkal és kosztüm bérléssel foglalkozó litván lány, engedélyt kért arra, hogy virágokat hozhasson be a hajóra, mert nekik csak rózsájuk volt, és reggel korán kiviharzott a partra virágárust keresni, és csokrokat rendelni?
Sok ismerõs jött el, visszanézve sajnos sok nevére már nem is emlékszem, csak az arcokra?. Volt litván, brazil, orosz, lengyel, indiai, filipino, indonéz, olasz, szlovák. Munkatársak, de fõleg sorstársak. A hajón mindenki ismerõs. Mindenki köszön, mindenki mosolyog. Nincs rasszizmus, nincs verekedés, nincs csúfságolás. Együttélés iratlan szabályai érvénybe lépnek ?. Öszzezárva kb. 1ooo crew, kinek milyen szerencséje van, olyan beosztásba jön. Volt orvos házaspár báros munkatársam, sok egyetemet végzett mosogató és sorolhatnám?
A ceremónia után átkisértek minket a ?piano? bárba, mely Cozumel napján mindig zárva volt. A zongorista ilyenkor volt szabad. Hideg és meleg tálakkal kináltak a résztvevõket és megérkezett a meglepetés torta is. Ezek után a partra mentünk fényképeket késziteni?. Persze elkapott az esõ. Lefolyt a smink, elázott a ruha?.
A hotel igazgatótól, aki kanadai volt, egy vacsorát kaptunk ajándékba, a hajó 5* vendéglõjébe, a Supper Clubba. Az italt az indiai bar manager állta. Egy teraszos kabint is kaptunk ajándékba 4 napra?..
Aztán a násznagyokkal a Cigar barban ünnepeltünk tovább, mindaddig ameddig meg nem kezdõdött a party a Piano barban. A hajón minden bárnak más tematikája van, minden bárban más aktivitás és kinálat van?.
És jött a reggelig tartó buli?.. a csokor eldobás?. Egy pillanatig nem éreztem azt, amit sok menyassony érez esküvõje napján, hogy ez egy nyûg?.A barátok körbefogtak, kiszolgálták a ?magasabb? rendûeket, az olasz tiszteket, minket és folyt a buli hajnalig?.
Reggel 6-kor nyûgõsen ébredtünk. Besütött a nap a kabinba!!!! Rettenetes!!! Nem láttam napot reggel 7 hónapja. Nem tudtunk visszaaludni, zavart a fény!!!! Hihetetlen, de ez volt a szomorú valóság? Gyorsan visszakotródtunk a viz alá a sötétbe, és még aznap megköszöntük ismét a hotel igazgató jóvoltát, de le is adtuk a kulcsokat?
A horvát fotó managertõl egy óriási canvast és az összes fényképet ajándékba kaptuk.
De a legnagyobb ajandék amit kaptunk az a barátok szeretete, tisztelete volt?. egy szép 24 órás álom?. mert másnap reggel már dolgoztunk, mintha mi sem történt volna. Egy gyönyörû szép élménnyel gazdagabbak lettünk. Egy életre szóló, melegséggel eltöltõ élménnyel. És bár utána még 3x megesküdtünk, anélkül hogy valaha elváltunk volna, bár ez nem volt hivatalos esküvõ, mégis ezt tartjuk házassági évfordulónak?..
Páromat ezen a hajón ismertem meg, Manhattanben, amikor hajóra szálltam egy új szerzõdést kezdve. Neki a szerzõdése már a vége fele közeledett. Bár hazai, szerintem ha nem lett volna hajós élet, nem lett volna õ a párom, otthon sosem találkoztunk volna? Szóval, õ már lassan 7 hónapja ott volt, aztán visszajött miattam ugyanerre a hajóra. Én összesen 9 hónapot töltöttem vizen akkor. Mivel már törzslakók voltunk ott, a barátok, amiután megtudták, hogy eljegyeztük egymást, unszolni kezdtek, hogy esküdjünk meg ott, hiszen mi lennénk az elsõ pár akit kapitány esket össze. Persze alkalmazottakról és nem vendégekrõl beszélek.
Végül belementünk, és kitûztük St. Patrick napjára, március 17-re csütörtökre. Hétvégérõl szó sem lehett volna, olyankor cserélõdött a vendégsereg a fõ kikötõben. Ekkor meg pont Cozumelben, Mexikóban voltunk, sok alkalmazott szabad?
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen szépen megszervezik nekünk ezt az eseményt, melyen bár a családunk nem vett részt, mégis életem egyik legszebb élményének tartok. Semmi stressz, menyasszonyi tánc, bevonulás, kivonulás, csak sok meglepetés, egy jó buli.
Melanie, egy dél afrikai eseményszervezõ csaj mindent magára vállalt?. Nem is tudtunk volna semmit csinálni amúgy sem. Én a diszkó bartendere voltam, párom meg a casinoé. Esküvõnk napján, reggel 3-kor zártunk, reggel 8-kor már csörögtek a spa-ból, smink idõõõõ?. Ellehet képzelni 7 hónap munka után micsoda karikás szemeim lehettek?. Na de, egy kis ügyes homoszexuális filipino igazi szépséget varázsolt belõlem. Féltem mosolyogni is, gondoltam a sminkem elreped:))).
12-kor kezdõdött az eskütétel a hajó kápolnájában, szlovák násznagyokkal, olasz kapitánnyal. Szép, egyszerû, de megható pillanatok voltak. Még akkor sem hittem, hogy megteszem ezt a lépést. Én aki megfogadtam sosem megyek férjhez:)))?
Gyönyörû csokrom volt. A virágokkal és kosztüm bérléssel foglalkozó litván lány, engedélyt kért arra, hogy virágokat hozhasson be a hajóra, mert nekik csak rózsájuk volt, és reggel korán kiviharzott a partra virágárust keresni, és csokrokat rendelni?
Sok ismerõs jött el, visszanézve sajnos sok nevére már nem is emlékszem, csak az arcokra?. Volt litván, brazil, orosz, lengyel, indiai, filipino, indonéz, olasz, szlovák. Munkatársak, de fõleg sorstársak. A hajón mindenki ismerõs. Mindenki köszön, mindenki mosolyog. Nincs rasszizmus, nincs verekedés, nincs csúfságolás. Együttélés iratlan szabályai érvénybe lépnek ?. Öszzezárva kb. 1ooo crew, kinek milyen szerencséje van, olyan beosztásba jön. Volt orvos házaspár báros munkatársam, sok egyetemet végzett mosogató és sorolhatnám?
A ceremónia után átkisértek minket a ?piano? bárba, mely Cozumel napján mindig zárva volt. A zongorista ilyenkor volt szabad. Hideg és meleg tálakkal kináltak a résztvevõket és megérkezett a meglepetés torta is. Ezek után a partra mentünk fényképeket késziteni?. Persze elkapott az esõ. Lefolyt a smink, elázott a ruha?.
A hotel igazgatótól, aki kanadai volt, egy vacsorát kaptunk ajándékba, a hajó 5* vendéglõjébe, a Supper Clubba. Az italt az indiai bar manager állta. Egy teraszos kabint is kaptunk ajándékba 4 napra?..
Aztán a násznagyokkal a Cigar barban ünnepeltünk tovább, mindaddig ameddig meg nem kezdõdött a party a Piano barban. A hajón minden bárnak más tematikája van, minden bárban más aktivitás és kinálat van?.
És jött a reggelig tartó buli?.. a csokor eldobás?. Egy pillanatig nem éreztem azt, amit sok menyassony érez esküvõje napján, hogy ez egy nyûg?.A barátok körbefogtak, kiszolgálták a ?magasabb? rendûeket, az olasz tiszteket, minket és folyt a buli hajnalig?.
Reggel 6-kor nyûgõsen ébredtünk. Besütött a nap a kabinba!!!! Rettenetes!!! Nem láttam napot reggel 7 hónapja. Nem tudtunk visszaaludni, zavart a fény!!!! Hihetetlen, de ez volt a szomorú valóság? Gyorsan visszakotródtunk a viz alá a sötétbe, és még aznap megköszöntük ismét a hotel igazgató jóvoltát, de le is adtuk a kulcsokat?
A horvát fotó managertõl egy óriási canvast és az összes fényképet ajándékba kaptuk.
De a legnagyobb ajandék amit kaptunk az a barátok szeretete, tisztelete volt?. egy szép 24 órás álom?. mert másnap reggel már dolgoztunk, mintha mi sem történt volna. Egy gyönyörû szép élménnyel gazdagabbak lettünk. Egy életre szóló, melegséggel eltöltõ élménnyel. És bár utána még 3x megesküdtünk, anélkül hogy valaha elváltunk volna, bár ez nem volt hivatalos esküvõ, mégis ezt tartjuk házassági évfordulónak?..