Esetünk a Négyszögletû Kerek Erdõvel

2011-11-22

sponsored links


Szoktatok esténként mesélni a gyerekeknek?
Én szoktam.
Most éppen Lázár Ervin: A Négyszögletû Kerek Erdõ címû mûvét olvasom a két kisebbnek, Zsófinak és Bencének. Aztán mindjárt az elsõ történet miatt komoly bonyodalmak jelentkeztek.
Az alapállás a következõ: a Mesélõ elmondja, hogy túlságosan gyakran látogatja meg õt a Szomorúság. Az egyik alkalommal, amikor már éppen érzi, hogy közeleg, egy macskaforma fura figura csenget be hozzá: õ Mikkamakka, akivel hõsünk együtt szalad a Négyszögletû Kerek Erdõbe, ami maga az Éden; ide minden lakó menekült valami elõl (Mikkamakka segítségével), így például Bruckner Szigfrid, a kiöregedett cirkuszi oroszlán, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejû nyúl, Nagy Zoárd, a lépkedõ fenyõfa, Ló Szerafin, a lila paripa, Dömdödöm, aki jó ideje semmi mást nem mond, csak annyit, hogy dömdödöm, és Vacskamati, a nemtörõdöm macska. Mindenki csalódott valakiben, vagy valamiben, netán önmagában. Nos, Vacskamati sztorija miatt bolydult fel családi életünk.
Õ ugyanis egy nap megbeszélte egyik barátjával, hogy elmennek moziba. A kisfiú a lefixált idõpontban odaállt a mozi elõ, vett két fagyit (egyet magának, egyet Vacskamatinak), és várt. De Vacskamati nem jött. És a fagyik a kisfiú kezében olvadozni kezdtek, a sajátját meg is ette, de a másik ott folyt szét a kezében.
Mert Vacskamati elindult ugyan a találkozóra, de útközben összetalálkozott egy másik barátjával, aki a ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s