Esetünk a kutyakeksszel
sponsored links
Ha valaki fél éve azt mondja nekem, hogy valaha az életben kekszet sütök kutyának, hát, finoman szólva mosolyra húztam volna a számat.
Hogy én? Süssek egy kutyának?
Na ne.
De mindannyian ismerjük a közhelyes mondást, soha ne mondd, hogy soha, mert ki tudja, és tessék: a héten megvolt az elsõ próbálkozás. Nemrég ugyanis vettem az egyik drogériában 50%-kal leárazott kutyakekszet, fél kiló volt így 350 forint. Cuki dobozban apró falatok, jutalomfalatnak kiváló volt, Bogyót ezzel a fél kilóval meg is tanítottuk arra, hogy ül, fekszik, és már majdnem tökéletesen tudja, hogy marad.
Aztán a keksz elfogyott.
Hát, gondoltam, én nem veszek hétszázért teljes áron, inkább megsütöm magam, nem kell bele más, mint ...