Erdélyi Konyhás találkozó Ivóban, 2014
sponsored links
Január 31 és február 2.-a között harmadik alkalommal vettem részt az Erdélyi Konyhás találkozón, ahová most még jobban kívánkoztam mint eddig, hiszen most már sokkal közelebb kerültem a csapattársaimhoz, kollegáimhoz, legalábbis én úgy érzem, és már vártam, hogy személyesen is megismerkedhessek az új kolleganõnkkel, Hajnival, a Sarokkonyha egyik írójával. Tavaly mi voltunk az újak Adéllal, az idén õ :)
A Honor Villa most már ismerõsként fogadott, s újra és újra megcsodáltam az otthonosságát, szépségét.
Az idei találkozón különféle vadhúsokból, mangalicából fõztünk, de kipróbáltuk a szusit is, sõt elkészült ennek a székely változata is:) De a fõzés, szakmai beszélgetés mellett fotózni tanultunk, sokat beszélgettünk, buliztunk, társasoztunk, bár én csak a beszélgetésbõl vettem ki a részem, mert nem vagyok nagy bulizós, az az igazság :)
A "munka " terén én a szombati ebédre készülõ Vargányás vaddisznóleves fõzésében vettem ki a részem, Gál Edith és Kálmán Adél kolleganõim társaságában, segítségével. Nem a saját fõztömet akarom dicsérni, de nekem nagyon ízlett a leves, a többiek is jócskán kanalaztak belõle.
Az is megtörtént, amit sose gondoltam volna, hogy a Honor Villában fogok életemben elõször szusit enni, méghozzá három változatot is kipróbálhattam: lazacost, sonkást, zöldségest. Picit féltem tõle, hogy fog-e ízleni, de nem csalódtam benne, nagyon tetszett. A sok finom fogás közül a hétvége sztárjai számomra a vaddisznóleves és a szusi mellett a Mangalicás lepénykék (Edó és Hajni fõztje) és a Szarvascomb sült spenótos nokedlivel (Éva és Zsozsó fõztje) voltak.
S mindezek mellett kimondottan jól esett minden reggel a Szekeres Ági által elkészített finom kávét a pult mellett üldögélve, beszélgetve elfogyasztani.
Ismét csak azt mondhatom, köszönöm, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek, s hogy megismerhettelek titeket lányok, fiúk :) Jó veletek lenni akár Ivóban, akár Nagyágon, máris hiányoztok :)
A Honor Villa most már ismerõsként fogadott, s újra és újra megcsodáltam az otthonosságát, szépségét.
Az idei találkozón különféle vadhúsokból, mangalicából fõztünk, de kipróbáltuk a szusit is, sõt elkészült ennek a székely változata is:) De a fõzés, szakmai beszélgetés mellett fotózni tanultunk, sokat beszélgettünk, buliztunk, társasoztunk, bár én csak a beszélgetésbõl vettem ki a részem, mert nem vagyok nagy bulizós, az az igazság :)
A "munka " terén én a szombati ebédre készülõ Vargányás vaddisznóleves fõzésében vettem ki a részem, Gál Edith és Kálmán Adél kolleganõim társaságában, segítségével. Nem a saját fõztömet akarom dicsérni, de nekem nagyon ízlett a leves, a többiek is jócskán kanalaztak belõle.
Az is megtörtént, amit sose gondoltam volna, hogy a Honor Villában fogok életemben elõször szusit enni, méghozzá három változatot is kipróbálhattam: lazacost, sonkást, zöldségest. Picit féltem tõle, hogy fog-e ízleni, de nem csalódtam benne, nagyon tetszett. A sok finom fogás közül a hétvége sztárjai számomra a vaddisznóleves és a szusi mellett a Mangalicás lepénykék (Edó és Hajni fõztje) és a Szarvascomb sült spenótos nokedlivel (Éva és Zsozsó fõztje) voltak.
S mindezek mellett kimondottan jól esett minden reggel a Szekeres Ági által elkészített finom kávét a pult mellett üldögélve, beszélgetve elfogyasztani.
Ismét csak azt mondhatom, köszönöm, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek, s hogy megismerhettelek titeket lányok, fiúk :) Jó veletek lenni akár Ivóban, akár Nagyágon, máris hiányoztok :)
Egy kis pihenõ fõzés közben :) |
Reggeli: különféle vadszalámik, sonkák :) |
Vargányás vaddisznóleves. |
Szarvascomb sült spenótos nokedlivel az egyik kedvenc :) |
Mangalicás lepénykék, a másik kedvenc :) |
Szusik és Lazaccal rakott spenótos palacsinta |
Fotózás közben, köszi Török Zoli :) |
Kilátás a Villából, péntek esti naplemente :) |