Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
epres-sajttortás joghurtos fagyi
sponsored links
Nem szeretem a langyos vizet.
A nem tudomokat.
Azokat az embereket akiknek nincsen véleményük. Vagyis akik nem vállalják fel.
Meg lehet változni.Próbálok jó lenni.
A kamaszkori énem érzéseit nagyjából így lehetett volna összefoglalni.
Szerencsére azonban növünk, idõsödünk és ilyen módon nekem is sikerült megtanulnom, hogy attól, hogy valakinek véleménye van, nem kell feltétlenül ki is mondani. Nem mindenáron. Mindenkin átgázolva.
Hogy van az a helyzet, amikor jobb hallgatni.
Fekete, fehér.
Ebben a szellemben éltem le az egész kamaszkoromat. A lázadás része volt. Nem teoretikusan ellent mondtam másoknak, csak nem ismertem a kompromisszumot. Hogy sokszor elõrébb visz, mint az igazságunkba való görcsös kapaszkodás.
Nem mondom, hogy kinõttem.
Valahol a személyiségem része, mindig az is marad.
Például hiába szeretném beosztani az energiáimat, sohasem sikerül. Bizonyos idõszakokban eszméletlenül pörgök, a másikban viszont gyenge takaréklángnál többet képtelen vagyok kihozni magamból.
De van, amit tudok változtatni.
A gondolataimon, Hogy a fekete-fehér mellett árnyalatokat is lássak.
A viselkedésemen. Hogy nem csak kedves és undok lehetek.
Nem könnyû. Nem megy egyik napról a másikra, és akarni is kell, de meg lehet csinálni.
Úgy élni, hogy azt mondhassam, nem csinálnám máshogy. Még akkor sem, ha ez az élet nem feltétlenül egyenlõ azzal, amitõl boldog leszek.
Régen harcoltam ellene. Mindent és mindenkit irányítani akartam, mert azt hittem, hogy úgy jó lesz. Hogy lehet jó.
Már nem teszem.
Nem feladtam, egyszerûen csak nincs értelme. Mindenkinek más lapokat osztottak. Más feladatot kell elvégeznünk. Azt, amit nekünk szántak, és nem azt, amit mi választunk.
Azt hiszem ezt hívjuk Sorsnak. Elõre elrendelésnek.
Ez ellen harcolni pedig olyan, mint árral szemben úszni. Lehet, de felesleges.
Õszintén hiszem, hogy mindenkinek van egy kijelölt útja. Ami csak az övé. Amirõl ha le is tér ugyan, valami visszavezeti. Vissza kell, hogy vezesse.
Azt kell végigjárnunk.
Tudom, hogy nincsen meleg, hogy éjszakára be kell csuknom az ablakot, ha nem szeretnék másnap reggelre kifázott vesével ébredni, és naptej helyett legszívesebben én is inkább esernyõt vinnék magammal. De nyár van. Akkor is.
Ha nyár, akkor pedig fagyi. És friss gyümölcsök minden mennyiségben.
Ez a kis gyönyörûség életem elsõ fõzött tojásos próbálkozása, de azt kell, hogy mondjam, meggyõzött. A kanalazás közben fel-felbukkanó keksz és eperdarabok, a joghurt és méz illatának békés keveredése... szerintem próbáljátok ki.
Hozzávalók 1 kisebb fémbödönnyi fagyihoz:
1 csésze tej
3/4 csésze tejszín
3 tojássárgája
2 csipetnyi só
1,5 csésze nagyon sûrû, krémes joghurt
3 (vagy 4) jó nagy evõkanál méz
1,5 csésze sült eper
70 g darabokra vágott zabos keksz
A tejet és tejszínt alacsony lángon kezdjük el melegíteni, majd ha már a kezünket fölé téve melegnek érezzük, egyesével keverjük bele a tojássárgákat. Folyamatos kevergetés mellett sûrítsük be, adjuk hozzá a sót, és hagyjuk teljesen kihûlni. (Ezt a részt célszerû este csinálni.)
A mézet és joghurtot jól dolgozzuk össze a kihûlt alappal, és tegyük fagyigépbe, vagy a fagyasztóban néhány átkeverés mellett fagyasszuk ki.
Készítsünk elõ egy edényt, amibe rétegezni fogjuk. Alulra kerüljön a fagyialap, rá a sült eper / eperlekvár, arra pedig a keksz. Érdemes minél több réteget csinálni, hogy a végeredmény a kanalazáskor szép márványos legyen, nekem 4 sikerült - illetve a legfelsõ kekszmorzsa tetejére is jutott egy kevés fagyi. Tegyük be a fagyasztóba, hogy összedermedjen.
A recept alapját a Sproted Kitchen joghurtfagyija adta.
